máj.
31

Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat SZAKMAI ÁLLÁSFOGLALÁSA

az „Egyes törvények a vízkivételekkel összefüggő módosításáról” szóló T/15373. számú című törvényjavaslat tárgyában.

A tárgyi törvényjavaslat módosítani tervezi a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII törvényt (a továbbiakban VgTv) oly módon, hogy lehetővé váljék rendeletileg meghatározni, hogy mely vízimunkák, vízilétesítmények nem esnek vízjogi engedélyezés és/vagy bejelentési kötelezettség alá. A tervezet az indoklásban adja elő a módosítás célját, hogy engedély és bejelentés nélkül legyen létesíthető a 80 m-nél sekélyebb és házi vízigényt meg nem haladó vízkivételt biztosító vízilétesítmény, illetve a Kormány ilyen irányban fogja módosítani a vízügyi hatósági eljárásról szóló Kormány rendeletet. 
A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló a 1996. évi LVIII. törvény preambuluma rögzíti, hogy: a környezet alakítása, fejlesztése és védelme szempontjából meghatározó a tervező- és szakértő mérnökök és építészek tevékenysége. Ennek tudatában kötelességünk, hogy rámutassunk a tervezett módosítás vízgazdálkodási  kockázataira és egyúttal javaslattal is élünk a helyzet megnyugtató rendezése érdekében.  
I.
A VgTv értelmében az a  vízimunka, vagy vízilétesítmény amelynek a rendeltetése a víz lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrét, partját,  hasznosítási lehetőségeit stb. megváltoztatassa, engedélyhez, vagy bejelentéshez kötött. Ez a vízzel való gazdálkodás egyik, hazánkban a vízjogról szól 1885. évi XXIII. törvénycikk hatályba lépése óta meglévő, alapvető elve és eszköze, melynek indoka a víz közcélúságában, közérdekűségében rejlik. A ma hatályos törvény a vízügyi hatósági, vagy jegyzői hatáskörbe tartozó engedélyezés mellett, egyszerűbb, kisebb beavatkozást jelentő vízimunka esetén lehetővé teszi a bejelentési kötelezettséget, ami azért a nyilvántartás és ellenőrzés elemi feltétele. 
A törvénytervezet címében és a 3. § (2)-ben (VgTv 29.§. 7. bekezdés) javasolt módosítás szerint egy vízilétesítmény fajtára, a vízkivételekre vonatkozna. E tekintetben azonban a szöveg nem tesz különbséget, egyértelműen éppúgy vonatkozik kútra (felszín alatti víz kivételére) függetlenül annak mélységétől, kialakításától, egy csatornából való felszíni víz kivételére, vagy egy szivattyús vízkivételre az alábbiak szerint:
Ma hatályos
28. § (1) A jogszabály által bejelentéshez kötött tevékenységektől eltekintve vízjogi engedély szükséges
a) a vízimunka elvégzéséhez, a vízilétesítmény megépítéséhez és átalakításához (vízjogi létesítési engedély),
b) a vízilétesítmény használatbavételéhez és üzemeltetéséhez, a vízhasználathoz (vízjogi üzemeltetési engedély), és
c) a vízilétesítmény megszüntetéséhez (megszüntetési engedély).

Tervezett módosítás
28. § „(1) A jogszabály alapján engedély nélkül végezhető vagy bejelentéshez kötött tevékenységek kivételével vízjogi engedély szükséges
a) a vízimunka elvégzéséhez, a vízilétesítmény megépítéséhez és átalakításához (vízjogi létesítési engedély),
b) a vízilétesítmény használatbavételéhez és üzemeltetéséhez, a vízhasználathoz (vízjogi üzemeltetési engedély), és
c) a vízilétesítmény megszüntetéséhez (megszüntetési engedély).”
 

Így a ma meglevő két kategória (engedély, bejelentés) mellé bevezeti a „jogszabály alapján engedély nélkül végezhető vízimunka” lehetőségét és ezek körének a meghatározását alacsonyabb rendű jogszabály-alkotásra utalja. A törvény módosítás deklarált célja – hogy a 80 m-nél nem mélyebb kúttal való vízkivétel, engedély és bejelentés kötelezettség nélküli lehessen.

II.
A tervezett törvény módosítás közvetlen szakmai tartalmát illetően:
Az elmúlt időszakban (10-20 évben) - becslések szerint - évente mintegy 5000 kutat fúrtak és fúrnak ma is illegálisan, jellemzően egyáltalán nem a közművel ellátatlan tanyáknál, hanem belterületeken a magas vízdíjak megtakarítása érdekében. A tapasztalatok szerint a lakossági kis kutak többségét olyan, viszonylag sűrűn lakott területeken létesítik és használják, ahol még nem, vagy csak nemrég épült ki a szennyvízcsatorna hálózat és egyéb szennyező tevékenységeket is folytatnak. A nem megfelelően kialakított kút gyakran összeköti a már szennyezett talajvizet és a védett vízadót, így a víz szivattyúzásával először saját vizét szennyezi el a tájékozatlan vízhasználó, majd fokozatosan a kút környezete is elszennyeződik. Mindezek miatt Magyarországon a felszíni vizek és a talajvíz (első vízadó réteg) olyan mértékben szennyeződött, hogy ivóvízként lényegében csak igen költséges tisztítási eljárással hasznosítható. A szennyeződés a többnyire szakszerűtlenül kialakított kutak és az ásott kutakba vezetett házi szennyvizek hatására ma már a rétegvizet (második vízadó réteget) is elérte. Ezért szorgalmazzák évek óta a szakma képviselői, hogy az illegális, ezért ellenőrizhetetlen és sok esetben szakszerűtlen kútfúrási tevékenység ellen lépjen fel az állam.
A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a VgTv felhatalmazása alapján ma a települési jegyző hatáskörébe utalja az olyan, nem gazdasági célú kút engedélyezését, ami
−    a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendelet szerint kijelölt, kijelölés alatt álló, illetve előzetesen lehatárolt belső, külső és hidrogeológiai védőidom, védőterület, valamint karszt- vagy rétegvíz-készlet igénybevétele, érintése nélkül, és 500 m3/év vízigénybevétellel kizárólag talajvízkészlet vagy parti szűrésű vízkészlet felhasználásával üzemel,
−    épülettel vagy annak építésére jogosító hatósági határozattal, egyszerű bejelentéssel rendelkező ingatlanon van, és magánszemélyek részéről a házi ivóvízigény és a háztartási igények kielégítését szolgálja.
Bár a ma hatályos rendelet nem határoz meg talpmélységet házi ivóvízellátást, illetve háztartási vízigény kielégítését szolgáló kutakra, de kimondja, hogy kizárólag talajvízkészletet (az első vízadó réteget), vagy parti szűrésű vízkészletet vehet igénybe. A talajvíz adó réteg azonban gyakorlatilag sehol nem terjed 25 – 30 méteres mélységnél alább. Ilyen mélységű kutakkal parti szűrésű vízkészletek is biztonsággal elérhetőek. Az ennél mélyebb kutak már az úgynevezett védett vízmű-rétegek ellenőrizetlen megcsapolását is jelentik.
Ezzel a szakmailag jól körülírt feltétel rendszerrel ellentétes a tervezet a 80 méteres, már a harmadik – negyedik vízadó rétegbe betörő talpmélységű kutak engedélyezésének és bejelentési kötelezettségének az eltörlését javasolva. Lehetetlenné teszi a felszín alatti vizek védelmének a VgTv-ben rögzített érvényesítését és ellenőrzését is.
Ma a házi ivóvízellátást illetve háztartási vízigény kielégítését szolgáló kutaknak az ellátott épülettel egy ingatlanon kell lennie, ezzel szemben  a törvényjavaslat előirányozza a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 10. § (2) bekezdésének a kiegészítését is, miszerint a termőföld más célú hasznosítása mentes legyen az ingatlanügyi hatóság engedélye alól, ha a termőföldet vízkivételt biztosító vízilétesítmény létesítése céljából veszik igénybe.
A VgTv tervezet szerinti  módosítása eredményeképpen tehát csorbát szenvedne a  még megfelelő minőségű rétegvizek védelme, a hosszú távú vízgazdálkodási  érdekekkel szemben szabad utat kapnának az önös érdekek és reális veszéllyé válna a felszín alatti vizek további minőségromlása. A törvényjavaslat 3. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt vízgazdálkodási bírság alóli mentesség 2028. december 31-ig történő meghosszabbítása nem szolgálná az illegális vízkivételek felszámolását, a legálisan üzemelő vízhasználók megvédését a káros hatásoktól, a vízkészletekkel történő gazdálkodást, nem segítené elő a vízkészlet, mint erőforrás, fenntartható igénybe vételét, a hatékony vízhasználatot.
Megjegyzendő emellett, hogy az EU Víz Keretirányelve (2000/60/EK) nem csak a felszín alatti vizek jó minőségi (kémiai) állapotát követeli meg, hanem a jó mennyiségi állapotot, illetve az állapotromlás megakadályozását is, beleértve a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák táplálásához szükséges vízmennyiséget is. Ez a gyakorlatban főleg azoknál a víztesteknél jelenthet problémát, amelyek már jelenleg is rossz vagy közel rossz mennyiségi állapotban vannak, mivel ezeken új kutak ellenőrizetlen megjelenése a mennyiségi állapot javítását ellehetetleníti és éppen azok további romlását eredményezheti. Ez persze leginkább a mi érdekünk, akik itt élünk, tehát nem a keretirányelv miatt kell vigyáznunk a vízkészleteinkre.
Megítélésünk szerint a vizeink védelmét sokkal inkább szolgálja a jogszabályok betartatása és betarthatósága feltételeinek megteremtése, mint azok alóli felmentés.
III.

Mindezek mellett és ellenére, az illegális kutak rendkívül nagy számát, az engedélyezés dokumentálási és tervezési költségeit megértve, elfogadhatónak véljük a lakossági „kiskutak” engedélyezési („legalizálási”) kötelezettségének a megszüntetését. Azt azonban elengedhetetlennek tartjuk, hogy „legalább tudjuk, mink van” ezért illetékmentes bejelentési kötelezettség előírását tartjuk szükségesnek, mindössze annak megadásával, hogy hol fekszik (cím, ingatlan) és ásott, vagy fúrt kútról van szó. A bejelentési kötelezettség a mai gyakorlat szerinti, 30 méternél semmi esetre sem mélyebb, kutakra adott lehetőség legyen a hatályos szakmai feltételek mellett. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a kutak létének puszta nyilvántartása a minimális feltétel azok megfelelőségének, használatának ellenőrzésére, hogy
−    a kút ne okozza a felszín alatti vizek elszennyeződését (ehhez szakszerű kialakítás és megfelelő védelem szükséges),
−    kommunális célú használatnál a kitermelt víz alkalmas legyen egészséges ivóvízellátásra (ehhez szintén szükséges a szakszerű kialakítás, megfelelő védelem és a víz minőségét rendszeres ellenőrzése is szükséges),
−    a házi vízellátást biztosító kutat semmilyen módon, még ideiglenesen és közvetetten se lehessen összekötni a közműves hálózattal, mivel az komolyan veszélyezteti a közműves ivóvízellátás biztonságát (ehhez a házi vízhasználat és a vízellátó rendszer ellenőrzés alatt tartása szükséges).
A gazdasági célú vízhasználóknál a „kútamnesztia” 2016. évi XLI. törvénnyel 2018. december 31-ig történő biztosítása elegendő időt ad az engedélyek megszerzésének elindításához. Ugyanakkor számos adminisztratív akadály elhárítása szükséges lenne, mint például az, hogy a fennmaradási engedély csak akkor adható ki, ha az „engedély megadásának feltételei fennállnak” és nem adható ki még olyan esetekben sem, amikor elvileg lehetőség lenne „megfelelő határidő megadásával” a műszaki, jogi probléma „orvoslására”.
Összességében tehát, a jegyzői hatáskörbe tartozóan a házi vízellátást biztosító „kiskutaknál” maximum 30 méteres mélységig a létesítés, üzemeltetés és megszüntetés esetén a bejelentési kötelezettséget szükségesnek tartjuk.  Elengedhetetlennek tartjuk továbbá a meglevő, ebbe a kategóriába tartozó „kiskutak” nyilvántartásba vételét. Az ennél mélyebb és/vagy gazdasági célú vízellátást biztosító vízkivételeknél a vízügyi hatóság által lefolytatandó vízjogi engedélyezési eljárástól és ellenőrzéstől nem lehet eltekinteni.                                                            Ez a javaslatunk a lakossági terheket jelentősen csökkenti, figyelembe veszi továbbá a vizekkel való okszerű gazdálkodás  követelményeit, gondoskodik a rétegvizeink állapotának védelméről,  valamint  szakmailag ésszerű feltételeket teremt.


A MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat elnöksége 2017. 05.10-i határozatának felhatalmazásával:
Novák Gyula elnök