Teszt portál

/ Tudástár / Hírek
jún.
30

A kamara aranygyűrűs mérnöke

A Magyar Mérnöki Kamara Elnöksége a kamara újjáalapításának 25. évfordulója alkalmából alapított „Év Mérnöke” Kamarai Aranygyűrű díjat elsőként dr. Dulácska Endre okleveles építészmérnök, az MTA doktora, professor emeritus vehette át az MMK küldöttgyűlésén.

A kamara emblémájával díszített arany pecsétgyűrűhöz díszes oklevél is járt, rajta a szöveg: „a földrengés elleni védelemben szakmailag és tudományosan Magyarországon, és külföldön is elismert szaktekintély, a nemzetközi és az európai földrengésmérnöki egyesületeknek az MTA keretében működő magyarországi bizottságainak elnöke. Több, mint háromszáz épület statikai tervezője, számtalan tudományos mű szerzője, a Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat Mesteriskolájának elindítója.”

Kalandos évek

Mérnöknek születet. Nyolcévesen már tervezett. Törökbálinti tanyájuk tehénistállójának 1:100 léptékű terve elkészítését bízta rá gépészmérnök apja. Remekül megoldotta. Kisgye-rekként falta a Jack London regényeket. Arról álmodozott, hogy kalandor lesz maga is. Egy-szer aztán apjával villamosoztak át a Szabadság hídon, s neki az motoszkált a fejében, miként tudnak a felnőttek megtervezni egy ekkora szerkezetet, mert hiszen ahhoz tudniuk kellene a súlyát, és hogy milyen erős vasakból készüljön. Egy hasonló híd adataiból megbecsülik a súlyt, kiszámítják a méreteket, majd ennek megfelelően késztenek új méretekkel új számításokat – magyarázta édesapja. Ő pedig nem lett kalandor, a mérnökség viszont gazdagabb lett egy kiváló szerkezettervezővel. Bár a pályára állás azért korántsem volt sima...

Háború jött. A főváros ostroma közben egy orosz tiszt állította falhoz, csőre töltött pisztolyt szegezve neki, hogy megtudja, ki lopta el nyeregtáskájából az üveg borát. A tolvaj jelentkezett, ő meg életben maradt. Tizenhat esztendős volt már, amikor lezajlottak a kékcédulás választások. Apja ekkor a Kis-gazdapárt törökbálinti szervezetének elnöke volt, bátyja a párt ifjúsági szervezetének vezetője. Teherautókon érkeztek a kékcédulások, hozták-vitték az idegen szavazókat, a helyiek azonban kizavarták őket a faluból. A kommunisták Dulácska Endrét is letartóztatták. A kommunisták képtelen vádja az volt: elvállalta egy ágyú elkészítését, amivel segítette volna a majdani amerikai megszállást...(?) Végül két évet ült egy fiatalkorúaknak fenntartott büntetésvégrehajtási intézményben.

Statikus lesz

Úgy alakult, hogy 1950 nyarán a Budapesti Városépítési Tervező Intézetben, a Buvátiban kapott szerkesztői, rajzolói állást. Azonmód be is dobták a mélyvízbe. Az első feladata egy óvoda vasbeton terveinek elkészítése volt, amihez megkapta az építészeti tervek dossziéját és a statikai számításokat. Nem nagyon tudott megbírkózni vele. Átment a tervezőhöz, aki odaadott neki két német nyelvű, vasbetonról szóló könyvet, melyekből ki lehetett bogozni, miként kell például változó keresztmetszet esetén a betonacélokat kiszerkeszteni. Nehéz iskola volt, el is határozta, hogy statikus lesz. Jelentkezett a Műegyetemre, de nem vették fel. „Apám az Elektromos Művek osztályvezetője volt, amikor a titkárnője – a Műegyetem párttitkárának neje – szólt, hogy pótfelvételit tartanak az építész karon, mert egy sereg fiút elvittek a hadmérnöki karra. Jelentkeztem, s vártam az értesítést. Nem történt semmi, aztán egy hétfői napon betelefonáltam az egyetemre, ahol közölték, hogy fél óra múlva kezdődik a felvételim. Taxiba ültem és még épp időben értem a vizsgára, ahol megkérdezték, hogy el tudok-e osztani két számot egymással, illetve hogy miként működik a KISZ alapszervezet a Buvátiban, és hogy milyen az erkölcsi élete a KISZ titkár hölgynek. Kiderült, hogy a vizsgáztató valójában saját felesége iránt érdeklődött, s mivel én jól feleltem, 1951 késő őszén megkezdhettem egyetemi tanulmányaimat.” Az első félév után félnaposként dolgozott tovább a Buvátiban. Származása miatt nem részesülhetett ösztöndíjban, ám jeles tanuló volt, s az egyetemtől kapott havi 100 forintot. A vállalati keresetét hazaadta, az ösztöndíjból pedig nemcsak enni, de öltözködni is tudott. Két inge volt: az egyik rajta, a másikat mosta és száradt. Délelőtt egyemista volt, délután – többnyire este fél tízig – dolgozott.

Konstruktív elmék

Harmadéves egyetemista volt, amikor felépült az első megtervezett háza és megjelent nyomtatásban az első publikációja. Később még vagy kétszáz épület statikáját tervezte és megírt nagyjából ugyanennyi szakcikket, tucatnyi könyvet. Kivételes munkabírású ember, aki éjfél előtt ritkán került ágyba. Támogató családi háttér nélkül mindez kivitelezhetetlen lett volna. Felesége is szép karriert futott statikus. A Dulácska cikkek első lektora, akivel mindig meg lehetett beszélni a gyermeknevelés (egy fiú, egy lány) aktuális kérdésein túl a szakmai problémákat is. „A szakmázás sokat segített a házasságunkban, mert állandó és múlthatatlan kapocsként húzódott meg közöttünk. Zsolt fiam követte példámat, építészmérnök lett. Jelenleg az építészkamara elnökségi tagja. Munkája alig akad, ha nem támogatnám, bizony éhezne az öt gyerekével. Négy gyermekes Csilla lányom pedig építészmérnökként szerzett PHD fokozatot”. A professzor szerint „koránál fogva” napjainkra érezhetően csökkent a munkabírása, lanyhulni látszik teljesítménye – ma már este fél tizenegykor ágyban van. Ha pedig ideje engedi (túl a magánpraxis leckéin, túl a nagypapa szerepen) barkácsol. Lakatoskodik. Nem is csoda, börtönéveiben egy lakatosműhelyben pallérozódott, de miután szabadult a börtönből, nem szabadult fel lakatosként. Az egyetem elvégzése után levezényelték a hortobágyi állami gazdasághoz építésvezetőnek. A Buvátit meg kötelezték, hogy mondják fel az állását. Három hónapig bírta cérnával. Akkor aztán felutazott a fővárosba, be egyenesen a minisztériumba és közölte: nem hajlandó tovább a Hortobágyon maradni. Kérdezték: miért nem mondta ezt előbb? Mondta ő, de miért nem hallgatták meg? – kérdezte. Visszaengedték tervezővállalatához. Hogy végre nekilódulhasson egy nagyszerű mérnöki karrier... A múlt persze tovább kísértett. Az átkosban meg különösen. (Folyamatos államvédelmi megfigyelés alatt állt. Az utolsó ügynöki jelentés Dulácskáról 1987-ben készült.) A kandidátusi cím megszerzése is komoly akadályokba ütközött. Többszöri visszautasítást követően a Buváti igazgatója hivatta, hogy akkor most miként is áll ez a dolog. Politika, fiatalkori börtönévek, szabadulás amnesztiával – mesélte, mire az igazgató (kiváló pártkapcsolatait mozgósítva) töröltette a káderlapról ezt a nehézséget, „hősünket” pedig kinevezte szakosztályvezetőnek, haladjon csak tovább a maga választotta úton. „A tervezés érdekelt leginkább, meg az, hogy miként lehet megcsinálni mérnöki leleménnyel azokat a dolgokat, amiket még senki sem csinált meg azelőtt. S ha ennek során eredményeket is elértem, mindenkor igyekeztem publikálni, hogy amire én rájöttem, azt mások is használni tudják.” Van olyan szerkezettervező, aki a lényeget látja, s akad olyan is, aki csak a számokat. A Buváti legendás főmérnöke, Menyhárd István – mint a szerkezettervezők mai doayenje, Dulácska professzor – efféle lényeglátó, konstruktív elme. „Ma a tervezői jogosultsággal azt mérjük fel, hogy az illetőnek abban, amit csinálnia kell, van-e már gyakorlata. Én minden műszaki nóvumot, újítást, innovációt, amit életemben elkövettem, gyakorlat nélkül tettem. De alighanem Teller Edének sem volt gyakorlata a hidrogénbomba kikísérletezésében vagy Edisonnak a találmányai kiötlésében és megvalósításában. Minden innováció abból születik, amit az ember nem tanult az iskolában.”

Emlékezetes fejezetek

Noha nagyon is ambícionálta, nem lett belőle akadémikus. Három esetben jelölték akadémiai tagságra. Hol távol volt még tőle, hol a pénz fogyott éppen el, végül aztán betöltötte a hetvenet, s azért nem lehetett. Zsebbevágóan is fájó volt. Az akadémikusok tudományos pótléka félmillió havonta. Biztosítja, hogy ne kelljen magánmunkák után rohangálni. Pályája persze enélkül is lenyűgözően eredményes. Azt mondja, minden jól elvégzett munkáját utólag is szereti, a legjelentősebbnek azonban a héjak stabilitás vizsgálatára kidolgozott eljárását tartja. Mások is. Például ott van az IASS, a héj és térbeli szerkezetek egyesülete, amely nemzetközi ajánlásként fogadta el. Mi ez, ha nem világsiker? S ott vannak a tervezői praxis alkotásai. Ő kettőt ragad ki az életmű meghatározó és emlékezetes fejezeteiből: az Új Köztemető krematórium épületének megtervezését a maga bonyolult szerkezeteivel, illetve a Rákóczi híd pályázatát, amelyen ugyan más nyert, ő pedig Kollár Lajossal és Sigmond Andrással trióban második helyen végzett, de „építészként, statikus tervezőként” erre az eredményre máig roppant büszke. Diákként nehezen került be a „Műszakira”, mérnökként azonban sokáig maradt. Ma is ott emeritus professzor, dolgozik, előad. Volt tanszékvezető és a doktori bizottság elnöke. Kapott Eötvös- és Széchenyi-díjat. Készített tervezési, méretezési szabványokat és alapított mesteriskolát. Egykor Csonka és Menyhárd professzoroktól tanult, évtizedek óta ő tanítja a mérnökpalántáknak a szerkezetek dinamikáját, a szilárdságtant, a teherhordó és falazott szerkezeteket. „Rengeteg tapasztalatot szeretnék továbbadni a hallgatóimnak. Sajnos, többnyire nem kíváncsiak rá. A hallgatók negyede jár előadásokra. A többi úgy gondolja, a könyvekben van a tudomány, elég ha onnan megtanulják. Tévednek. Nem elég.”

A többlet

Egyike az alapító atyáknak. Kezdetben statikus egyletben gondolkodtak, össze is ültek né-gyen (Kollár Lajos, Kármán Tamás, Kékedi Pál és Dulácska Endre) az Uvatervben, hogy gründoljanak egy érdekképviseleti szervezetet a nyolcszáz magyar szerkezettervezőnek. De ki vállalná a szervezőmunkát? Megkeresték dr. Hajtó Ödönt, aki azonban szélesebb spektrumú egyesülésben gondolkodott, és sikerült is megszerveznie a tervezőket összefogó kamarát. Duli a Tartószerkezeti Tagozat első elnöke, és sok éven át a budapesti kamara elnökségi tagja. Elindítója a Mérnök Újság építési hibák rovatának. „Aranygyűrű? Az év mérnöke? Ez azt jelentené, hogy első a hazai mérnökök között? Elhiszi ezt valaki? Persze, hogy nem. Én sem. Hogy kiemelkedtem az átlagból, az annak köszönhető, hogy nagyon szerettem tervezni, voltak jó megoldásaim, s úgy gondoltam, ezek érdekelhetnek más mérnököket is. Ennyi az én többletem. Nem írta elő senki, mégis publikáltam. Hogy mások is lássák: ami elsőre bonyolultnak tetszik, azt roppant egyszerűen meg lehet csinálni.”