márc.
31

Dr. Dulovics Dezső emlékét őrizzük

Nagy veszteség érte a Magyar Mérnöki Kamarát. Méltósággal viselt súlyos betegsége következtében 2016. március 24-én életének 81. évében váratlanul elhunyt Dr. Dulovics Dezső, a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tagozat alapító, és mindvégig elnökségi tagja. Temetéséről később születik döntés. A Magyar Mérnök Kamara Dr. Dulovics Dezsőt saját halottjának tekinti.

dulovics

 

Dr. Dulovics Dezső PhD.
okl. vízépítőmérnök, címzetes egyetemi tanár


Rimaszombatban, 1935-ben született, onnan járta végig az alkotó mérnöki életútját. Működésének a gerince a műszaki felsőoktatáshoz kapcsolódik. 1960-tól egy évtizeden át a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem tanársegédje, adjunktusa. 1970–71 között Pozsonyban a Vízgazdálkodási Fejlesztési Intézet főmunkatársa. Áttelepülése után 1971-től nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, docense. Ugyancsak 1971 óta tevékenyen részt vett a Szent István Egyetem – Ybl Miklós. Építéstudományi Kar, Közmű és Mélyépítési Tanszék illetve jogelődjei oktatási munkájában, itt is lett a SZIE címzetes egyetemi tanára. 

Részt vett Pozsony és Nyugat-Szlovákia vízellátása fejlesztési terveinek kidolgozásában, egyes városok vízmű rekonstrukciójában, számos kutató-fejlesztő munkában. Több, mint 120 publikációja jelent meg Szlovákiában és Magyarországon. Főbb kutatási területei a műanyagtöltetű csepegtetőtestek áramlástani és technológiai vizsgálata; oldómedencés szennyvíztisztítás fejlesztése; helyi szennyvíztisztító berendezések alkalmazásának vizsgálata körébe tartoztak. Az utóbbi időben végzett kutatásaiból országos jelentőségű a klímaváltozás települési vízgazdálkodásban jelentkező hatásainak elemzése, és ezek alapján stratégiák kidolgozása. A hazai jelentős szennyvíztisztítási és csatornázási beruházások szakértője és tervezőjeként pl. többek között a Balatonfüredi-, a Dél-Budapesti-, a Dunaújvárosi-, a Győri-, a Pécsi-, a Soproni-, a Szegedi-, a Zalaegerszegi, a Csepel–Központi szennyvíztisztító- telepek megvalósításának folyamataiban vett részt. Jelentős a szakterületi szabványosításában való részvétele. „Kárpát-medencei” mérnökként ápolta az egyetemi és a társfőiskolai Tanszékek szlovákiai együttműködését, tágabbra, európai horizontra tekintve pedig a Német Vízügyi Szövetség (DWA) – tagja, melynek keretében koordinációs tevékenységet látott el és biztosította a hazai testvérszervezettel való együttműködést.

A hazai műszaki értelmiség mozgalmainak tevékeny részeseként a Magyar Hidrológiai Társaságnak 1981 óta tagja. A Társaság Csatornázási és Szennyvíztisztítási Szakosztályának 1993-1999 között elnöke, majd vezetőségi tagja volt. Működését a Társaság 1987-ben Pro Aqua kitüntetéssel, 1996-ban pedig Tiszteleti tagsággal ismerte el. Ugyancsak 1997-től a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) alapító és elnökségi tagjaként, ill. ügyvezetőjeként több mint 17 éven keresztül járult hozzá a szervezet mindennapi működéséhez. Nevéhez fűződik az évente megrendezett MaSzeSz konferencia, valamint a HÍRCSATORNA periodika is, amelynek alapító főszerkesztőjeként máig meghatározó szerepe volt a MaSzeSz életében.

Ott volt 1989-ben a még egyesületi Magyar Mérnöki Kamara megalakulásánál, majd az 1996-ban köztestületté váló Magyar Mérnöki Kamarának is alapító tagja lett. Az egyesületi korban megalakult Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat elnökségének azóta is folyamatosan tagja, jelezve az elkötelezettségét a vízmérnöki hivatás szakmaisága iránt, nem kevésbé a kollégák iránta megnyilvánuló tiszteletét, szeretetét, bizalmát. Munkáját a Signum Aquae díj (2005) és a ”A környezet védelméért” díj (2007) adományozásával ismerte el a MMK közössége.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!