Teszt portál

/ Tudástár / Hírek
aug.
15

Gyászhír - elhunyt Dr. Szabó Gyula

Dr. Szabó Gyula Alsóvadászon született 1935-ban. Erdőmérnöki oklevelét 1960-ban szerezte. A mérnöki pályát erdőrendezőségnél kezdte, majd erdészetnél folytatta. 1963 szeptemberétől 1975 januárjáig az Erdészeti és Faipari Egyetem[1] (EFE) Földméréstani Tanszékén tanársegédként, majd adjunktusként tanított. Európában is jól ismert professzorok mellett szerezhetett felsőoktatási gyakorlatot, kutatott, publikált, sikeres nyelvvizsgák után ösztöndíjas lehetett Helsinkiben a Műszaki Egyetemen, egyetemi doktori címet szerzett és több jelentősebb munkában vett részt.

Hívásra, 1975. januárjában, érkezett Székesfehérvárra, az EFE Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karra[2](GEO), vállalva a földrendező üzemmérnök-képzés megszervezését. Iskolateremtő munkája eredményeként kialakította a földrendező szak tantervét, és oktatta hosszú éveken át a Föld- és területrendezés című tantárgyat. Megírta és folyamatosan átdolgozta, korszerűsítette tantárgya jegyzeteit. Szervezte és irányította a tantárgyfejlesztő és témához kapcsolódó kutatásokat.1980 novemberétől 1993 júliusáig igazgató-helyettesként, majd főigazgató-helyettesként az oktatási-nevelési feladatokért felelt. Az oktatás tartalma az intézményben mind a két szakon folyamatosan korszerűsödött a műszaki és technikai fejlődéssel lépést tartva. A csaknem 13 év ez irányú tevékenysége alatt a Kar fejlődése egyre magasabb szinten folytatódott.Dr. Szabó Gyula kutatási-, publikációs és előadói tevékenysége ebben a szakaszban az oktatásfejlesztés témakörével gazdagodott.

1990 júliusára elkészítette a Felmérési és Földrendezői Tanszék Alapító-okiratát, megszervezte annak munkáját, majd vezette az oktatási egységet 2000 októberéig.

Munkatársaival és a hallgatókkal való kapcsolata mindig kiemelkedő volt. Ennek alapja a kölcsönös tisztelet. A hallgatók kedvelték, nagyra értékelték sokrétű munkáját és segítőkészségét. Több olyan esztendő volt, amikor tíznél is több szakdolgozatot konzultált, ma már több száz az általa konzultált dolgozatok száma. Hihetetlen lelkesedését mindig is sikeresen plántálta át hallgatóiba, akik közül igen sokan lettek követői a szakmai munkájuk során. Nem véletlen kapta diákjaitól „A Tanár úr” megnevezést, melyet később munkatársai is szívesen átvettek.

A földrendezés területén szaktanácsadó, 6 évig dolgozott az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság Földmérési Albizottságában.
Nyugdíjba vonulása után sem szakadt meg tevékenysége, hasznos tanácsaival folyamatosan segítette a fiatalabb kollégákat, és a hozzá forduló hallgatókat is.

Megírt jegyzeteinek, oktatási segédleteinek száma 16; 18 jegyzetet lektorált. Cikkeinek, tanulmányainak száma 28.
Kiemelkedő munkája elismeréséül számos kitüntetést kapott munkássága során, többek között az Egyetem "professor emeritus" elismerését is. A mérnökképzés érdekében kifejtett odaadó és igen eredményes munkásságáért a Fejér Megyei Mérnöki Kamara javaslatára 2005 évben „A Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja” elismerő címet adományozta számára.

Emlékét Aranykönyvünkben őrizzük.
Nyugodj békében Tanár Úr!