okt.
13

Interjú: Grabner Péter nemzetközi trendekről és az auditról

Racionálisan gazdálkodni az energiával

Az energiaaudit valódi eredménye az lehet, hogy a cégek szembesülnek energiafogyasztási szokásaikkal, technológiai lehetőségeikkel, s ez egyszersmind felhívás is számukra, hogy a szükséges és általában gyorsan megtérülő beruházásokat, fejlesztéseket hajtsák végre – vélekedett interjúnkban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal energetikáért felelős elnökhelyettese, Dr. Grabner Péter.

Dubniczky Miklós

Az energetikában – mind az európai, mind a hazai szintéren – szinte sosem látott dinamikával peregnek ma az események. Hogyan összegezhetőek e változások?

Kétfelé választanám az ágazattal kapcsolatos történések gyors elemzését. A villamos energetikával kapcsolatosan napjainkban roppant érdekes kontinentális és globális tendenciákat figyelhetünk meg. Egyrészt igen mélyreható nemzetközi együttműködés kezd kibontakozni az európai és az Európán kívüli, de szomszédos országok villamosenergia-rendszerei között. Ez a folyamat túlmutat a műszaki kooperáción vagy egymás kisegítésén, mert végső soron azt a fajta több évtizedes gondolatot kezdi a gyakorlatban is megvalósítani, amely szerint a villamos energia áru, valódi piaci termék,. Az energetikai szereplők (beleértve az egyes államokat is) áruként tekintenek az áramra, kereskednek vele, s ennek megfelelően számtalan olyan intézkedés, fejlesztés történik és projekt indul szerte a világon – részint állami szerepvállalással és befolyással, részben pedig a iparági szakmai befektetők nyomására –, amelyek kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy egyre kiterjedtebb földrajzi-gazdasági térségek kapcsolódjanak össze, és mind nagyobb mennyiségben lehessen az árammal kereskedni. Ebben a folyamatban nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a termelőkapacitások regionális változatossága – számos új probléma mellett – jótékony hatással van az ellátás biztonságára is. A másik markáns trend a helyi erőforrások alkalmazásával kapcsolatos technológiák előtérbe kerülése. Ezeknek a technológiáknak – napelem, szélerőmű, biotechnológia – a fajlagos költségei rendkívüli módon csökkentek, s jól lehet ma is azt mondjuk, hogy még mindig támogatásra szorulnak, de már közel sem olyan mértékben, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. Ilyen értelemben a megújuló energiák használata drasztikusan kezdi átrendezni az egyébként integrálódó villamosenergia piacokat. Az a kérdés, hogy az ehhez történő hazai alkalmazkodás milyen lépéseken keresztül tud megvalósulni, milyen módon lehet a magyar villamosenergia-rendszer fejlesztését hosszú távon olyan irányokba terelni, amely ellátásbiztonságot garantál, illetve egyszersmind azt a feltételt is teljesíti, hogy a fogyasztók a legalacsonyabb költségek mellett jussanak villamos energiához.

 

A földgáz tekintetében egy fokkal még izgalmasabb folyamatok zajlanak...

Ezek a változások részben abból erednek, hogy az elmúlt években – főként a magas olajár következtében – számos olyan nem konvencionális gázkitermeléssel kapcsolatos fejlesztés történt a világban, amely az európai gazdasági nehézségekkel együtt gázbőséget okozott a piacokon. A változások másik hajtóereje azonban a nemzetközi kapcsolatokban keresendő, hiszen az elmúlt években Európában is megtapasztalhattuk azt, hogy a földgáz forrásokhoz való hozzáférés korlátozása is a politikai érdekérvényesítés eszköztárába került. Ugyanakkor a források bővülése, de bizonyos forrásokhoz való hozzáférés bizonytalanná válása miatt - regionálisan változó mértékben - felértékelődtek a kockázatkezeléssel kapcsolatos lehetőségek, így a szállítással kapcsolatos projektek (LNG és nemzetközi szállítóvezetékek) is. Az Európai Unió úgynevezett harmadik energiacsomagjában lefektetett elvek, illetve végső soron a belső uniós energiapiac megteremtése valójában abba az irányba tolja az országokat, hogy a földgáz tekintetében is kereskedjenek egymással: az államok ne egymaguk próbálják a megoldásokat megtalálni, hanem szorosan együttműködve. A kulcskérdés persze itt is nyilván a forrásokhoz való hozzáférés biztosítása, hiszen a kontinentális Európában eléggé korlátozott mennyiségű az elérhető új földgázforrás. S itt válik igazán izgalmassá a piacépítés, hiszen az is egy költséghatékony kockázatkezelési eszköz. Tényleg izgalmas időket élünk az energetikában, mert mindkét szektorra jellemző, hogy piac van, piaci körülmények közepette kell bizonyos válaszokat megtalálni, ráadásul mindezt a régi, ám ma is aktuális energetikai szempontrendszer – ellátásbiztonság, versenyképesség és környezetvédelem – érvényesítésével.

 

Sok szó esik mostanság az Energia Unióról. Mit gondol, megvalósítható és támogatandó célkitűzés ez?

Ha arra gondolunk, hogy a mai Európai Uniót alapító szerződések milyen módon és körülmények között jöttek létre – emlékszünk például az egykori Európai Szén- és Acélközösségre? –, akkor eszünkbe juthat, hogy már az együttműködési törekvések kezdetén is igen fontos szerepet játszott az energia, hiszen akkor a szén volt a meghatározó energiaforrás. Nagyon érdekes ma végigolvasni azon dokumentumokat, amelyek az ötvenes és hatvanas években készültek, hiszen az energia unió ötlete, a közös energiapiacok iránti igény már akkoriban felmerült. A most zajló folyamatoknak tehát megvannak az előzményei. A villamos- és gázpiac tekintetében a legfontosabb lépés az volt – és ez a mostani szabályozás alapja is –, hogy megszületett a harmadik energiacsomag, ami nagyon részletes szétválasztási szabályokat ír elő az egyes ágazati szereplőkre, és fundamentumokat jelent arra nézve, hogy miként lehet azokat a piacösszekapcsolásokat megcsinálni, amelyek a villamos- és gázpiacban regionális-, illetve uniós belső piac építését lehetővé teszik. Ez a folyamat tehát már elindult. Az Energia Unióra vonatkozó kezdeményezés előtt már évek óta zajlik a harmadik energiacsomag és a hozzá tartozó különböző dokumentumok kimunkálása, valamint az úgynevezett network code-ok létrehozása, amelyek mind-mind az egységes európai piac kialakítását célozzák. Az új fejlemény ebben az, hogy ezt a folyamatot az Európai Bizottság megpróbálja egységes kezdeményezésben összefogni és számos, a közelmúlt történéseire reagáló kezdeményezéssel kiegészíteni. Egyelőre nem látható, hogy ezek a kezdeményezések végül milyen formában jelentenek jogi kötelezettségeket is. Ezt folyamatosan vizsgálnia kell az érintett államigazgatási szereplőknek, így a Hivatalnak is. Jelenleg azt tudjuk tenni, hogy az egyes kérdések tárgyalása során következetesen képviseljük a nemzeti érdekeket.

 

Miként változhat a nemzeti szabályozó hatóságok szerepe, mozgástere ebben a folyamatban? Egyátalán léteznek együttműködések az európai nemzeti hatóságok között?

Az egységesülő európai villamosenergia- és földgáz piacok természetesen megkívánják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok szerepe változzon. Ez bizonyos kérdésekben egyértelműen a mozgástér bővülését eredményezi. Azt érdemes tudni, hogy a Hivatal az összes felügyelt ágazat tekintetében nagyon élénk nemzetközi együttműködési rendszerekben tevékenykedik. Ma már olyan mennyiségű nemzetközi koordinációs tevékenységet igénylő feladata van a Hivatalnak, hogy külön nemzetközi ügyekért felelős elnökhelyettes is dolgozik. Ennek megfelelően a nemzeti hatóságokkal is – elsősorban a régió államaival –szoros kooperációt alakítottunk ki. Az együttműködés legfőbb fóruma az európai energiaszabályozók együttműködési ügynöksége, az ACER, amely egyike az unió hivatalos ügynökségeinek. E szervezet keretében intézményesített fórum van arra, hogy a nemzeti szabályozók egy asztalhoz ülhessenek egyeztetni, tanácskozni. Ami a nemzeti belső szabályozást illeti, a hivatal tevékenységében az első és legfontosabb priorítás az ellátásbiztonság felügyelete. Ennek egyik eszközeként tekinthetünk a villamos- és gázszektorokban a rendszerhasználati tarifák meghatározására is. E díjtételeket a Hivatal saját rendeletben adja ki.

 

A nemzetközi tárgyalásokon milyen magyar érdekeket kell képviselniük?

A villamosenergia-piacok tekintetében említettem például a network code-ok megjelenését. Ezeknek a kidolgozási folyamata során számos olyan pont létezik, ahol hozzá lehet és kell szólni a szövegekhez, ahol érvényesíteni lehet az érdekeinket, a magyar sajátosságokat. Ezek a végállapotot tekintve EU rendeletek, azaz szabályozó és kötő erővel bíró jogszabályok, amelyek a magyar törvényeknél is magasabb szintű joganyagok.

 

Az a körülmény, hogy átalakul az energiaipar tulajdonosi szerkezete Magyarországon, milyen feladatokat ró a Hivatalra?

Két szempontból is adódnak feladataink. Egyrészt a tulajdonváltással kapcsolatban vannak hivatali jóváhagyási jogosultságok, illetőleg a kialakuló működéssel összefüggésben is nyilván vannak/lehetnek meglátásai a Hivatalnak. Mindez persze nem térhet el attól az uniós energiacsomag által megszabott kerettől, amelyben a tagországok piacai működnek. Tehát mind a gáz-, mind a villamosenergia szektorokban egy olyan működési modellt lehet elképzelni, amely a tevékenységek szétválasztásának érvényesítését teszi lehetővé a jogszabályi előírásoknak megfelelően, ugyanakkor egy nyitott piac körülményei közepette próbálja érvényesíteni a különböző tulajdonosi szerepvállalásokat.

 

Ha a szakma várakozásához képest késve is, de nyár elején végre megszületett a 2012/27 EU irányelv – az ún. energiahatékonysági direktíva – a hazai jogrendbe történő átültetést szolgáló törvény, illetve ennek végrehajtási utasításai. Ezek nagyon sok feladatot és hatáskört ruháznak a hivatalra. Fontosságukra való tekintettel, melyikeket emelné ki közülük?

Ezek egy része adminisztratív, másrésze pedig rendszerező, a kormányzati döntéshozatalt segítő feladat. Az összes közül az egyik legfontosabbnak az energiastatisztika kérdését tartom. A Hivatal komoly felhatalmazást kapott az egységes nemzeti energiastatisztika rendszer felépítésére. Mindez azért is nagyon fontos, mert egyetlen kormányzati döntéshozatali procedúra sem lehet teljes és megalapozott megfelelő adatok nélkül. Ha energiahatékony rendszereket építünk, energiát akarunk megtakarítani, akkor azt is tudnunk kell, hogy pontosan mit és miből is takarítunk meg. Ilyen értelemben a statisztika abszolút kiemelt priorítás. A hivatal másik lényeges leckéje egy energiahatékonysági potenciálfelmérés elvégzése a gáz- és a villamosenergia hálózatokban. Látszólag ez nem több egy egyszerű tanulmány megalkotásánál, valójában persze ennél jóval többről van szó. Az új energetikai kihívások, például a megújuló technológiák terjedése, vagy a hatékonyság nyomán az energiafogyasztás csökkenése mind-mind hatással van a tarifarendszerek működésére. A potenciálfelmérést arra is kell használnunk, hogy a ma működő, ám fejlesztésre érett tarifarendszerhez már ennek figyelembevételével nyúljunk. Az új törvény auditálási kötelezettséget is előír. Ezzel kapcsolatosan is bőségesen adódnak feladataink. Egyfelől nekünk kell az auditorok személyét nyilvántartani, a nyilvántartás feltételrendszerét kialakítani, másrészt az auditálással egyfajta szemléletformálást is szeretnénk elérni, hogy az ne csupán adminisztrációt, hanem inkább lehetőséget jelentsen a vállalatoknak abban, hogy miként lehet az energiával racionálisan gazdálkodni. A tájékoztatás, szemléletformálás kapcsán nagyon fontos szerepe lesz a készülő energiahatékonysági honlapnak, mely a kötelező tartalmi elemeken felül egyéb alkalmazásokkal is segíteni kívánja majd az energiahatékonysággal kapcsolatos tájékozódást és döntéshozatalt.

 

A törvény a nagyvállalatokat energetikai audit készítésére kötelezi. A hivatal tudomása szerint mekkora ez a kör? Kapcsolatba lép-e a Hivatal ezekkel a vállalatokkal?

Kapcsolatba lépünk az érintett cégekkel, és november elején tájékoztatni is fogjuk őket új kötelezettségükről. Első körben december 5-ig kell az auditot elvégezni. „Puha indulásra” kell felkészülni. A Hivatal a jövő év során ugyan számon is kéri majd ezeken a vállalatokon az audit elvégzését, de büntetni még nem fogunk. A legfontosabb most az, hogy rendben elinduljon a rendszer.

 

Az auditokat a törvény szerint névjegyzéken szereplő, azaz jogosult személyek végezhetik. A névjegyzék vezetésére a törvény a Hivatalt hatalmazza fel. Hol tart ennek a rendszernek a felépítése?

Folyamatban van a rendszer kialakítása és októberben megtartható lesz az első energetikai auditori vizsga a mérnöki kamarában. Kizárólag a MEKH által kiadott, regisztráló szervezeti engedéllyel rendelkező köztestület vizsgáztathat. Az audit gyakorlati lebonyolítását tekintve a következő kérdés merül még fel: az adminisztratív kötelezettségen túl vajon mennyire lehet az energiaauditot élő rendszerré varázsolni? S e tekintetben hogyan tudja majd a Hivatal a szabályozási környezet alakításával arra ösztönözni a vállalatokat, hogy aktív energiapiaci szereplők legyenek? A véleményem szerint az energiaaudit igazi eredménye az, hogy a cégek szembesülnek energiafogyasztási szokásaikkal, technológiai lehetőségeikkel, s ez egyszersmind felhívás is számukra, hogy a szükséges és általában gyorsan megtérülő beruházásokat, fejlesztéseket végre hajtsák. Nemzetgazdasági szinten mindez persze nem csupán a fejlesztések miatt roppant fontos, hanem az energia-megtakarítások, és az íly módon el nem fogyasztott energia miatt is. Azoknál a cégeknél, amelyek regionális szinten, több országban is jelen vannak, az energiamenedzsment, az energiabeszerzés olyan centralizált tevékenység, ami a több országra kiterjedő tapasztalatokat lokálisan is felhasználhatóvá tesz. Ebben a vállalati szegmensben – ellentétben a közepes- és kisvállalakozásokkal – az energiamenedzsment abszolút kurrens és elfogadott tevékenység.

 

A törvény a névjegyzékbe való felvételt igénylő auditorok és Hivatal közé úgynevezett regisztráló szervezeteket iktat, amelyek elvégzik a kérelmek elbírálásának érdemi, szakmai részét. A Magyar Mérnöki Kamara beadta kérelmét az iránt, hogy a Hivatal vegye nyilvántartásba regisztráló szervezetként. Melyek a Hivatal tapasztalatai a Kamarával való együttműködésről? Kezdeményezte-e más köztestület is regisztráló szervezetként való nyilvántartásba vételét?

A Mérnöki Kamarával történő együttműködés kapcsán szeretném kiemelni, hogy fontosnak tartjuk a folyamatos és szoros szakmai együttműködést. Számtalan olyan téma, szakkérdés adódik ugyanis, amiben érdemes és szükséges is együtt dolgoznunk. Ha csak arra gondolok, hogy az általunk felügyelt szektorokban nyomvonalas létesítményekről beszélünk, s ezek tervezése, engedélyeztetése és nem utolsó sorban kivitelezése a mérnökök igen széles körét érinti, akkor e téren is komoly együttműködési lehetőségekről beszélhetünk. A Hivatal számára is új feladatot jelentett a regisztráló szervezetek engedélyezési eljárása, egy tanulás folyamat részesei vagyunk. Az első ilyen eljárás lefolytatása során ezért különösen szükség volt a precíz együttműködésre a kérelmező Kamara és a Hivatal között. Úgy gondolom mindkét fél végül sok pozitív tapasztalatot gyűjtött.