márc.
09

Kerekasztal-beszélgetés: miért rosszak a szerződéseink?

Beruházási kódex kell!

A közpénzből megvalósuló beruházásoknál sok esetben hiányzik az az elengedhetetlenül szükséges tudás, beruházási kompetencia, amivel fel lehetne építeni, mikor melyik szereplőt léptetem be a folyamatba, és milyen konstrukcióban, milyen stratégiával akarom megcsinálni a projektet. A beruházások jelentős százaléka előkészítetlenül folyik, mert a szakma nincs ott a projektek indításánál – húzták alá beszélgetésünk cégvezető résztvevői.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:

  • Tóth Attila, a Céh Zrt. elnök-vezérigazgatója
  • Kálmán Péter, az Óbuda-Újlak Zrt. elnök-vezérigazgatója
  • Szórádi Róbert, az Unitef ’83 Zrt. elnök-vezérigazgatója

 

cikk1-a

Alapvetően mi kell ahhoz, hogy a tervezőirodák, a lebonyolító mérnökök vagy a kivitelezők, egyáltalán a beruházási folyamat szereplői jól tudjanak szerződni?

Tóth Attila: A magánpiac a sajátos beruházási folyamataival, szereposztásaival, tevékenységeivel és szerződéses rendszerével más képet mutat, mint a közberuházási szektor. Tovább árnyalható a kép akkor is, ha magasépítési, infrastrukturális beruházásokról vagy technológiavezérelt fejlesztésekről beszélünk. Először is azt kell tisztába tenni a szerződésekkel kapcsolatban, milyen folyamatnál, mely szereplő szerződéséről van szó, s mindez szerződéses rendszerként konzisztensen működik, vagy sem.

Kálmán Péter: Az azonos beruházási projektben közreműködő szereplők szerződéses mátrixa ideális esetben egymásra épül. Egy kivitelezőt például botorság úgy kiválasztani, hogy még a mérnöki szerződés sincs megkötve. Ma ez mégis megtörténhet. Magánberuházások esetében jobban fest a hazai helyzet, mert az építtetőnek – miután saját zsebre megy a játék – elemi érdeke, hogy sikeresen végigvigye a projektet. A közpénzből megvalósuló beruházásoknál, az állami, építtetői oldalon azonban többnyire hiányzik az az elengedhetetlenül szükséges tudás, beruházási tapasztalat, amellyel fel lehetne építeni, mikor melyik szereplőt léptetem be a folyamatba, és milyen konstrukcióban, milyen stratégiával akarom megcsinálni a projektet. Kiviteli tervig akarom eljuttatni a tervezési folyamatot, majd eszerint versenyeztetek, vagy tenderdokumentációt készítek, és ennek alapján a kiviteli tervet a kivitelezőtől rendelem meg? Mindezt már a projekt indításakor végig kellene gondolni, és ehhez illeszteni a szerződéseket a tervezővel, a mérnökkel és a kivitelezővel. A mérnöki kamarának a beruházási kódex kidolgozásával foglalkozó munkacsoportjában azon is dolgozunk, hogy a beruházási folyamatban miként lehetne meghatározni az építtető feladatait és kompetenciáit. Ha a beruházói oldalon egyébként nem állnak rendelkezésre a megfelelő kompetenciák, a megrendelőnek még mindig megvan a lehetősége, hogy felfogadjon egy mérnököt és egy jogászt, akik már az előkészítéstől részt tudnak venni a projektben. Az alapos előkészítés nem történik meg ma Magyarországon, mert az építtetőnek erre se büdzséje, se igénye, se akarata. A beruházók legtöbbször mérnöki, tervezői szerződések nélkül jutnak el olyan döntésekig, amelyeket meg kellett volna alapoznia a tervezőnek és a mérnöknek. Ilyenkor jön a kapkodás, a
későbbi áttervezés, határidő- és költségtúllépés. Ezt egy alaposabb, szakmai kompeten-ciák bevonásával történő előkészítéssel el lehetne kerülni.

construma-cikk-kep

 

Szórádi Róbert: Sarkosabban fogalmaznék. Kétségtelen, hogy a mérnöknek előbb be kell szállnia a beruházási folyamatba, akár már a tervezés engedélyezési tervfázisánál. A mai gyakorlat szerint azonban akkor van már csak ott, amikor tendereztetnek, és megkezdődik a kivitelezés. Széthullott az egész rendszer. Nonszensz, hogy valaki készít egy tanulmánytervet, valaki más csinálja meg az engedélyezési tervet, a harmadik kolléga egy kiviteli terv szintű tendertervet, majd egy újabb szereplő a kivitelezőnek áttervezi az egészet. A piac egyik legtöbb versenyeljárást lefolytató társasága, a NIF telis-tele van jogászokkal, ám a gárda kurzusonként cserélődik, ráadásul kevés a valóban hozzáértő szakember. Mi több, a beruházók rendszerint jogi erővel próbálják ellensúlyozni a projektek előkészítetlenségét, és minden felelősséget áthárítanak a hatóságokra, a tervezőkre. S még valami: magánberuházások esetében az építtető és üzemeltető azonos hangot üt meg, ott nincs feszülés, ezzel szemben közberuházásoknál csak az van.

Tóth Attila: Egyre több kiírásban szerepel, hogy a tervezőnek költségbecslést kell előállítania. Általában már a tanulmányterv szintjén megjelenő költségek szerepelnek a későbbi szakaszokban is, viszont jelen pillanatban nincs adatbázis sem ezek összehasonlítására, nem létezik sztenderd arról, miként kell elvégezni a költségbecslést, nincs szabályozva ennek folyamata, pontossága, tartalma. Ezek -hiányában az egyébként árképzésben javarészt szakképzetlen tervezőkre hárul az a felelősség is, amit különben nem nekik kellene visel-niük. A szerződéseinkkel tehát további probléma, hogy aránytalan felelősségi és garanciarendszereket állítanak fel az egyik, illetve a másik oldalon.

Szórádi Róbert: Azt is tudjuk, miként trükköznek a kivitelezők, s emiatt mennyire szórnak az árak. Ha tudom, hogy valamiből kétszáz darabot kell beépíteni, de a tervben csak egy szerepel, akkor azt az egyet jó drágán fogom számolni, mert a pótmunkákkal úgyis jól járok. A projektek során sok esetben úgy érezzük, a tervező nem egyenrangú partner. Csak kötelessége van, jogai nincsenek. Az időközben felmerült többlettervezési feladatok elvégzése a tervező kötelessége – a mai szerződéses megfogalmazások szerint –, többlettervezési díj elismerése nélkül. Meg kell oldani a szerződések teljesítésének műszaki és pénzügyi összehangolását is, mert jelenleg a kettőnek nem sok köze van egymáshoz.

 

cikk1-b

Hogyan lehetne pozicionálni a beruházási kódexet? Milyen szintű dokumentumnak kell lennie?

Kálmán Péter: Jó lenne, ha a beruházási kódex kodifikált jogszabállyá válna, vagy ha ez nem is történik meg, legalább egyes elemeit – például a tervezési szolgáltatások folyamatait és díjazásait, de ugyanígy a lebonyolító mérnök vagy a műszaki ellenőr szerepköreit – be kell emelni a nemzeti jogba. Csak ebben az esetben lesz kikényszeríthető az építtetőtől, hogy használja és be is tartsa a beruházás szabályait, ami végeredményben az ő érdekét szolgálja.

Szórádi Róbert: Kinek mi az érdeke? A kivitelezőnek az, hogy engedélyezési tervből adjon ajánlatot, és pótmunkák tömkelegét végezze el. Ugyanez az érdeke a beruházónak is, ha nem a saját pénzéről van szó.

Tóth Attila: Olyan kódexre van szükség, amely beruházási típusonként határozza meg a folyamatokat, és definiálja, hogy ebben milyen szereplőknek milyen feladatokat kell teljesíteniük. Ekkor lehet a megfelelő szerződéseket, szerződéses rendszereket kialakítani, s nem küszködni tovább a különböző helyzetekből, precedensekből összeollózott, színvonaltalan és aránytalan felelősségeket tartalmazó szerződésekkel.

 

Léteznek egyáltalán jól használható, konzisztens szerződéses rendszerek?

Tóth Attila: Igen, ilyen például a FIDIC világszervezet szerződéses rendszere. Ám ahhoz, hogy azt mondhassuk, Magyarországon ilyen vagy olyan utat követünk, minimumprogram ezen szerződéses rendszerek ismerete. A hazai szerződéses problémák egyrészt abból adódnak, hogy nem egységes sem a szerződéses rendszer, sem a beruházási folyamat, másrészt a szereplők sincsenek abban a helyzetben, hogy tudnák, mi az ő kompetenciájuk és felelősségük. Rengeteg probléma a magánberuházásoknál jön elő. Ismerek olyan tervezőcéget, amellyel nagy megrendelő nagy projektjére kötöttek szerződést, majd erre a tervezési megállapodásra a beruházó ötmillió eurós felelősségbiztosítást kötött. Másfél milliárd forintról beszélünk. De volt egy másik kitétel is a szerződésben: vitás esetben nemzetközi bíróság, magyar jog szerint és angol nyelven folytatja le az eljárást. Persze amikor egy ilyen szerződés megköttetik, még senkinek sem az jár a fejében, hogy vitás esetben hány százmillió forintba kerül majd Bécsben egy magyar jogot ismerő, magyarul és angolul beszélő ügyvéd munkadíja. És mi történt? Amikor lezáráshoz közeledett volna a projekt, egyszer csak visszatartották az utolsó számlákat, nem fizették ki őket, mert a megrendelő kárigényt jelentett be. Mit tesz Isten, pontosan akkorát, mint a biztosítás összege. Sajnos nem egyedi esetről van szó. Szerintem mindaddig, amíg egy tervező, egy lebonyolító, egy műszaki ellenőr számláját kártérítési igénnyel vissza lehet tartani, majd alkura lehet kényszeríteni, ez a helyzet fenn fog állni.

Szórádi Róbert: Ma idejön a multicég, és azt mondja: mindegy, hogy a Mercedes-gyárat tervezted vagy az M6-os autópályát, velem angol nyelven, angol jog szerint, vagy németül, a német jog alapján szerződhetsz. Magyarországon ezt meg lehet tenni. Ha én Németországban azt mondom, hogy szerződjünk a magyar jog szerint magyar nyelven, csúnyán kinevetnek.

Tóth Attila: Előfordul olyan is, hogy egy hazai, külföldi finanszírozású magánberuházásban több mint egy év után fizetik ki a számlákat, arra hivatkozva: a számlázási rendszer nem tudja a kontókat abban az ütemben befogadni és feldolgozni.

Kálmán Péter: Abba az irányba kellene elmozdulni, hogy az arányosság és az egyenlő feltételek biztosítottak legyenek. Ma a köz és a közpénzek védelmére hivatkozva kötnek közbeszerzéseken aránytalan, irreális feltételeket diktáló szerződéseket. A beruházó mulasztásai persze fel sem merülnek: hogy nem készíti elő megfelelően a projektet, hogy ezáltal kockáztatja a közpénzt. Én nem teljesen értek egyet azzal az állítással, hogy az előkészítetlenség a kivitelezők érdeke is, sőt egyre inkább azt látom, ők is felismerik: a gondatlan vagy elmaradt előkészítés miatt nagy kockázatot vállalnak. Így ők is belesodródnak egy előnytelen szerződéses rendszerbe, s kiszolgáltatottá válnak a megrendelőnek: vajon a projekt végén el tudnak-e számolni pótmunkákat, vagy sem? Márpedig ha rosszul előkészítve megy a beruházás, rengeteg változás lesz a megvalósítás során. Azt is meg kell említeni, hogy a változáskezelés terén elég merevek a szerződések. Valójában nem lehet, csupán új versenyeljárás kiírásával módosítani a műszaki tartalmon. Holott minden beruházásnál felmerülhetnek műszaki alternatívák és módosítási igények. De ezeket ma ügyeskedésekkel próbálják meg kezelni a szereplők.

 

Muszáj aláírni aránytalan, problémákkal telekódolt szerződéseket? Van egyáltalán mozgástere a tervezőknek, a lebonyolító mérnököknek?

Szórádi Róbert: A szerződések szövegén semmit sem lehet változtatni. Eldönthetem, hogy részt veszek-e a közbeszerzési pályázaton, láthatom, milyen szerződést tesznek elém. Lehet közben kérdezni, ám csak még rosszabb helyzetbe hozom magam. A közelmúltban volt egy kiírás, tanulmánytervről és útról volt szó, négy-öt változatról, és mindegyik változatban voltak hidak. Erre benne van, hogy a hidak tervezett helyét meg kell fúrni. Megkérdeztük, ugyan minek? Tanulmánytervhez miért kellene talajmechanikai fúrást végezni? Azt mondták: ez van, márpedig fúrni kell.

Kálmán Péter: Mintaszerződések kidolgozása és használata segítene azon, hogy ne egyoldalú dolgok szülessenek.

Tóth Attila: Valóban szükség volna arra, hogy az összes szereplő szerződéses rendszerét összehangoljuk, s ebben a munkában a szakmagyakorlóknak részt kell venniük. Ez tényleg csak akkor tud létrejönni, ha az érintett szakmai szervezetek megfelelő szimbiózisban együtt dolgozva megalkotják. Abban a pillanatban, ha a mintaszerződések nem közös munka eredményeként születnek meg, megint egyoldalú lesz a történet, megint ellenérdekelt feleket képezhetünk a másik oldalon, és megint rossz irányba indulunk.

Kálmán Péter: Arról a -projektstratégiáról, hogy milyen szerződéses rendszert használnak egy adott beruházáson, mint például FIDIC Sárga vagy Piros könyv, egy precíz projektet vizsgáló dokumentumnak, szakembereknek kell döntenie, ez nem politikai vagy jogi kérdés.

Szórádi Róbert: Nonszensz, hogy épül egy Megyeri híd, van egy kivitelező, megjelenik a mérnök és megkérdezi: miért itt van a híd? Nem vicc, ez tényleg így kezdődött. Hozzáteszem, előtte tizenkét évig azon töprengtek a tervezők, hol lehetne átvinni az M0-st mindenki megelégedésére vagy a legkisebb konfliktus árán. A tervezés szellemi alkotó munka, itt ki kell találni a megfelelő műszaki megoldásokat. A hatékony és eredményes tervezési folyamat megköveteli a kiszámítható, gyors és következetes megrendelői döntéshozatalt. Ennek intézményesített rendszere a jelenlegi gyakorlatban nincs, illetve nem működik. S még valami: a mai szerződéses gyakorlatban a teljesítés mérföldköveit és az azokhoz rendelt kifizetéseket nem a ráfordítás arányában határozzák meg. A szerződések esetleges módosításának elhúzódása pedig képtelen helyzeteket teremt. Az elfogadott és közös megegyezéssel módosított határidőre történő szállításokra a teljesítésigazolást a tervező nem kapja meg, számlázni nem tud, amíg a módosítást nem hagyják jóvá. Ez jellemzően több hónap, alkalmasint a fél évet is meghaladja.

Tóth Attila: Megkerülhetetlen kérdés az áralapú versenyeztetés káros magyar gyakorlata is, ami súlyos alulteljesítésekhez, rossz minőségű tervekhez és silány kivitelű projektekhez vezet.

Szórádi Róbert: Tegyük fel, kiírnak egy tendert a Sixtus-kápolna mennyezeti freskójának festésére. Indulok rajta egy nagyon olcsó árral, mert pemzlivel dolgozom. És indul a pályázaton Michelangelo is. Mi lesz az eredmény?

Kálmán Péter: Magánpiacon soha nem csinálunk egyfordulós tendert, mindig legalább két-három műszaki egyeztetés történik, mire a kivitelezői ajánlatok műszakilag azonos szintre kerülnek. Csak ez után lép be az ár. A pusztán áralapú kiválasztás tévedés.

Tóth Attila: A kizárólag áralapú versenyeztetésnél óhatatlanul létrejönnek az alávállalások, azaz a szerződő mérnök vagy a szolgáltatás minőségét fogja rontani, vagy nem fog annyi kapacitást felhasználni a munkára, mint amennyi szükséges lenne. Mindez a projektminőség rovására megy. Nagyon káros beszorítani az ársarokba a mérnöki szerve-zeteket.

 

cikk1-c

Mi lehet a normális feltételeket biztosító hazai szerződéses rendszer kidolgozásához, kodifikálásához vezető út?

Szórádi Róbert: Ez elsősorban és leginkább akarat kérdése. 

Kálmán Péter: Elindult végre a -szakmai szer-vezetek – mérnöki és -építészkamarák, ÉVOSZ, TMSZ – együttműködése, ami jó irány, s ha a tárgyalóasztalnál nincsenek egyéni harcok, hanem a szakma egységesen azt tudja mondani a kormánynak, hogy ez a mi javaslatunk a beruházási problémák orvoslására, akkor egy-két éven belül lehet beruházási kódexünk, és rendelkezésünkre állhatnak az erre épülő mintaszerződéseink. Ezzel párhuzamosan pedig dolgozni kell az építési költség- és adatbázis megalkotásán.

Szórádi Róbert: Az együttműködés valóban jó irány, én azonban a másik oldal fogadókészsége tekintetében ma még szkeptikus vagyok. Elsősorban a felelősségvállalás miatt. Ma hatalmas méretekben folyik a felelősséghárítás és maszatolás.

Tóth Attila: Csak közös erővel tudunk előrelépni. De ha a megbízói oldalon nincs szabályozva, hogy milyen kötelezettségek és felelősségi körök tartoznak ahhoz, hogy a mérnöki oldal jól teljesítsen, akkor minden felelősség továbbra is a mi nyakunkban marad. A szakmai szervezetek létre tudják hozni az alapokat. A mérnökszakma ugyanis a beruházásokkal kapcsolatos problémákat és azok megoldási lehetőségeit azonosan látja. Lehetünk a legnagyobb konkurenciái egymásnak a piacon, ezeket a kérdéseket mindannyian ugyanúgy azonosítjuk.