nov.
20

Közbeszerzés: egy új uniós direktíva kihívásai

Interjú Barsiné Pataky Etelkával a tervezett új közbeszerzési  szabályozással kapcsolatos kamarai álláspontról. További érdekes interjúkat keresse a novemberi Mérnök Újságban!



Egy uniós direktíva kihívásai

„Ki kell lépnünk az eddigi keretekből”


Műszaki egyenértékűség, gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat, könnyített referencia-feltételek – újra fontos kérdésekért megy harcba a mérnöki köztestület. A tervezett új közbeszerzési  szabályozással kapcsolatos kamarai álláspontról Barsiné Pataky Etelka MMK-elnököt kérdeztük.

workshop1


Milyen piaci helyzetben jelent meg év elején az Európai Parlament és Tanács új közbeszerzési irányelve, illetve az új direktíva alapelveiben is nóvumokat hordoz, vagy alkotói megelégedtek pusztán a javítgatás szándékával?

Az uniós közbeszerzési irányelv évek óta készült, s az a körülmény, hogy a direktívát már első olvasatban elfogadta a Tanács és a Parlament együttesen, jól jelzi: Európa-szerte megértették milyen fontos eleme ez az európai gazdaságnak, de egyszersmind meg is kell újítanunk a versenyeljárásokhoz történő egész hozzáállásunkat. Az új uniós irányelv komoly koncepcióváltást jelent, és jelentős újdonságokat is tartalmaz. Mindez módot és lehetőséget ad arra, hogy idehaza is megreformáljuk a szabályozást. A mérnöki kamara egyébként azt a javaslatot tette a kormányzatnak, hogy ne javítgassa tovább a hazai közbeszerzési előírásokat, hanem készítsen elő egy vadonatúj törvényt. Főtitkárságunkon, illetve az Európai Mérnöki Kamarák Szövetségén keresztül már kezdetektől figyelemmel kísértük az irányelv megszületésének folyamatát, a direktíva kihirdetését követően pedig megalakítottuk a mérnöki kamara közbeszerzési munkabizottságát. Augusztus végén a Miniszterelnökség kezdeményezésére létrejött egy másik, szélesebb körű grémium, amelyben mérnök és jogász szakértőink mellett az iparkamara, és az ÉVOSZ képviselői dolgoztak együtt, de a munkaüléseken folyamatosan jelen voltak a közbeszerzésért felelős miniszteri biztos kijelölt munkatársai is. S hogy javaslataink még szélesebb körben megvitatásra kerülhessenek, minél több impulzust és releváns információt kaphassunk, volt olyan bizottsági ülés, amikor a Miniszterelnökség helyettes államtitkára is bekapcsolódott a munkába. Kidolgoztunk egy szigorú, ugyanakkor dinamikus menetrendet arra vonatkozóan, hogy milyen kérdéseket kívánunk hétről-hétre megvitatni, melyek azok a konkrét javaslatok, amelyeket a versenyeljárások reformjával kapcsolatban a hazai szabályozásba kívánnánk beilleszteni. Nehéz, de eredményes munkát végeztünk.

A mérnöki szolgáltatások szempontjából melyek e munka súlyponti elemei?

Amikor megfogalmaztuk a kormány jogalkotási feladatával kapcsolatos elvárásainkat, s leszögeztük, hogy új szemléletű közbeszerzés kell, kiemeltünk néhány számunkra, a szakmagyakorló mérnök számára kardinális elemet. Azt gondoljuk, ezeket kell lecövekelni, s aztán a többi lényeges kérdést mind-mind ehhez lenne célszerű igazítani. A kormánynak megküldött és a munkabizottság által készített összefoglaló anyagban, közös állásfoglalásban egy kivételével minden ilyen számunkra, mérnökök számára kardinális elemet sikerült is megjelenítenünk. Egy maradt ki belőle, de ez az egy véleményem szerint az egyik legfontosabb, ezért a végső dokumentumot nem írtam alá. Ez persze nem jelenti azt, hogy a munka eredménytelen volt, mi pusztán jeleztük, egy pontban nekünk még elvárásaink vannak.

Mi lenne ez az „egy pont”?

Ez arról szól, hogy a mérnöki tervezői és szakértői munkák tendereztetéséből a nemzeti szabályozás iktassa ki az állandó árversenyeztetést, és kizárólag a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat legyen az elbírálás, az értékelés, a versenytárgyalás alapja. Egy minden szempontból legmegfelelőbb ajánlat természetesen tartalmazza az árat. De nem csak azt. Az uniós irányelv 66. cikk 3. bekezdése azt mondja ki: a tagállamok úgy rendelkezhetnek, hogy a szerződések bizonyos fajtáinak odaítélése a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlaton kell alapulnia. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy a szerződések bizonyos fajtáinál, mint például a tervezői, szakértői szerződések a direktíva megengedi, hogy a nemzeti szabályozás megtiltsa az áralapú versenyeztetést. A mérnöki szellemi szolgáltatások esetében ez így lenne rendben. Régóta tudjuk, hogy az egész projekt sorsa azon a munkán múlik, amit mi tervezők leteszünk az asztalra. Ne felejtsük el, kik vagyunk, s mire képeztek ki bennünket! A mérnöki alkotótevékenységet minőségi alapon kell elvégezni, semmiképpen nem úgy, hogy ki tudja olcsóbban megcsinálni.  Összefoglalva tehát azt javasoljuk, hogy a nemzeti törvény az építési tárgyú mérnöki szolgáltatások esetén kizárólag a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását tegye lehetővé. Miután a közös dokumentum azt azért tartalmazza, hogy törekedni kell a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztására, de ugyanakkor nem tiltja meg mérnöki szolgáltatások esetében az árversenyt, még bízhatunk abban, hogy a kodifikációs folyamat során a mi eredeti javaslatunk épül be jogszabály-tervezet szövegébe. Most nagyjából félidőben vagyunk, hiszen az új törvény koncepciójához tettük hozzá az észrevételeinket. Az említett kodifikációs folyamatot azért is tartom nagyon lényegesnek, mert az új közbeszerzési törvény nyilvávalóan nem tudja az építésügy valamennyi megoldásra váró problémáját orvosolni. Éppen ezért összeállítottuk azoknak az ágazati jogalkotási feladatoknak a listáját is, amelyeknek meg kellene születniük ahhoz, hogy a közbeszerzési eljárások Magyarországon sikeresek lehessenek.
 

Térjünk vissza az említett cövekekhez!

A minőség erősítése elemi követelmény, ezért az irányelv kifejezett igényként írja elő az arról való rendelkezést, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot a legjobb ár-minőség arány szempontja szerint kell kiválasztani. Az új uniós direktíva nekünk mérnököknek igen komoly kihívásokat tartogat. Az irányelv kiindulópontja a fenntartható fejlesztés. Ennek a meghatározása, illetve gyakorlatba történő átültetése egyértelműen a mérnökök feladata. Az új direktíva figyelembe veszi az élettartam alapú árkalkulációkat és kiemelten kezeli az innovációt, mint a közbeszerzések egyik célját. Ebben elkerülhetetlen a professzionális mérnöki tervezés. Ez is egy olyan lényeges, koncepcionális kérdés, amit részleteiben még ki kell dolgozni, s e tekintetben Brüsszelre is vár még egy csomó lecke. Eljött az idő, amikor a mérnökeinknek meg kell érteniük: muszáj kilépnünk abból a keretből, ahogyan az elmúlt időszakban pályáztunk, ahogyan az vezérelt bennünket, hogy minél olcsóbban oldjuk meg a feladatokat,hogy megkapjuk a munkát. A minőségi követelményeket azonban nem könnyű  jogszabályban megfogalmazni. A kérdéseket le kell bontani egyszerű és majdhogynem mérhető alapokra. Ha erre nem vagyunk képesek, nem fogunk sikereket elérni. Ezeket a világos leírásokat, ezeket az általunk megfogalmazott „mankókat” – s ezt egyértelműen várja is kamaránktól a miniszteri biztos, aki szerint törekedni kell arra, hogy amit csak lehet normatív módon fogalmazzunk meg – oda kell tennünk a jogászoknak, a közbeszerzési tanácsadóknak, az önkormányzatoknak. Ha ezt nem tesszük, vissza fogunk csúszni a régi rendbe.
 

Régóta megoldatlan probléma az is, hogy a tenderek nincsenek műszaki szempontból megfelelően előkészítve.

Sikerült most ebben a körben rögzítenünk, hogy csak alapos és kellően előkészített tendertervek vagy kiviteli tervek birtokában javasoljuk közzétehetőnek a beszerzési kiírást. Mindezt a mérnökeinknek nem kell magyarázni. Az építésügyi jogalkotás ugyanakkor ma egyszerűen nem ismeri a tenderterv fogalmát. Abban is mindenki egyetértett, hogy a megfelelő szakmai alapossággal előkészített tendertervnél a becsült értéket meg kell tudni adni. A tenderterv alapján a megrendelő által is jóváhagyott és közzétett becsült érték megállapításának reális alapokra helyezéséhez,még szintén rengeteg a teendőnk.
Ugyanakkor természetesnek tartjuk, hogy a jó előkészítést is mérnök KKV vállalkozóink készítsék. Ha a jogszabályok végre rendezik a garanciáit a jó előkészítésnek, bízunk abban, hogy végleg elfelejthetjük a 1731 kormányrendeletben megfogalmazott e vonatkozású „állami szolgáltatások” rémét.
 

Mérnöki szolgáltatások közbeszerzése esetén miféle alkalmassági- és referenciafeltételeket tart a kamara elfogadhatónak, s mindez miként lehet összhangban a köztestület minősítési rendszerével?

Itt van ez az ominózus három éves referencia időkorlát. Az új irányelv azért nyújt arra lehetőséget, hogy megfelelő indoklással ez feloldható legyen. Ennél is fontosabbnak tartanám, hogy akkor, amikor referenciáról beszélünk nem biztos, hogy csak egy elkészült, megépült projektet lehet referenciának tekinteni, hanem a miniszteri biztossal egyeztetve úgy fogalmaztunk, hogy az adott kiíráshoz adekvát műszaki egyenértékűségű projekteket is be lehessen mutatni. Mert aki mondjuk képes óvoda épületgépészetét megtervezni, az iskolánál se jön zavarba Megint csak ránk vár annak feladata, hogy meghatározzuk a műszaki egyenértékűséget. Azt is leírtuk az MKIK kezdeményezésére a közbeszerzési törvény alapelveivel kapcsolatos közös állásfoglalásban, hogy a referencia, a tapasztalat igazolásának megkövetelése a szerződés tényleges tárgyának és mértékének legfeljebb 75 százalékáig terjedjen. A válság hatására beszűkült referencia lehetőségekre tekintettel, továbbá a verseny biztosítása érdekében egyes területeken a műszaki egyenértékűség feltételeit, s az így meghatározott referenciákat kell előírni, illetve értékelni. Ne kérjenek száz százalékos referenciákat, mert ez egyszerűen megöli a kis mérnökirodákat! A megfelelő versenyfeltételek miatt az irányelv lehetőséget ad arra, hogy a szerződő hatóságok engedélyezzék, hogy az ajánlattevők a több mint három évvel ezelőtti, sikeresen befejezett projektek igazolásait is benyújtsák. A kormány például hivatkozhat arra, hogy a gazdasági válság következtében az elmúlt öt évben a mérnökirodáknak nem voltak referenciái. Ugyancsak nagyon lényeges volt számunkra, hogy a szerződés odaítélésének kritériumai tartalmazhatnak tapasztalatra, a műszaki szakmai alkalmasságra vonatkozó követelményeket. Cégeink régóta jelzik felénk, hogy a kiíró majd minden tendernél egyedi, esetleges szempontokat vetett fel. Biztosak vagyunk ugyanakkor abban, hogy egy jól működő rendszerben a mérnöki kamarának kell igazolnia a pályázó mérnök valódi tudását, méghozzá normatív alapon. Mérnöki kamarai jogosítási rendszerünk egy összetett feladaton való megfeleléshez ugyanakkor önmagában még nem elegendő. A jogosítási rendszerrel azt igazoljuk, hogy az illető önálló mérnöki munkavégzésre alkalmas. De hogy az adott projektben való alkotó közreműködésre alkalmas-e, azt nem. Itt tehát egy addicionális feladat áll elöttünk. Arra azért vigyáznunk kell, hogy ne szaladjunk bele olyan uniós problémákba, amik korlátoznák a szabadpiaci elvárásokat. Szerintem ez a probléma is megnyugtatóan rendezhető lesz.


Eddig a pályázati oldalról beszéltünk, de vajon hogyan kell megerősítenie magát a kiíróknak, azaz a közszektornak?

A hatályos magyar közbeszerzési törvény valójában nem is annyira katasztrófális, csak rosszul alkalmazzák. A kérdés persze jogos, de nem tudom megválaszolni. Abban kell bíznunk, hogy ha a kormány és a hazai közigazgatás egy új törvényt indít útjára – aminek szerintem igen izgalmas lesz majd a parlamenti vitája is –, akkor azzal együttjár az is, hogy a közbesezrzéssel hivatásszerűen foglalkozókat megfelelően felkészítik. Óva intenék mindenkit attól, hogy a közbeszerzést egyszerű korrupciós politikai ügyletté degradálja. Megnyugtató, hogy azok a szakmai partnereink, akikkel eddig erről a témáról tárgyaltunk – ugyanúgy, ahogy mi – egy korszerű közbeszerzési folyamat, s a mainál sokkalta jobb eljárások megjelenését várják az új szabályozástól.



 

  • kozbeszerzes2