nov.
03

Beszélgetés az ECEC-díjjal kitüntetett Mirko Orešković-csal, az ECEC korábbi elnökével

Olvassa el Mirko Orešković-csal, az ECEC korábbi elnökével készített interjút. További érdekességek a Mérnök Újságban.

„Az európai mérnököknek tisztességes versenyben
a minőséggel kell kitűnniük"

Az európai mérnökök szakértői listáját kell összeállítanunk. Azoknak, akik rákerülnének, szabad hozzáférést kellene adni valamennyi tagállamban a piacokhoz, anélkül, hogy további helyi feltételeket kellene teljesíteniük. Így válna valósággá a mérnöki tudás, tapasztalat és egyéb képességek mobilitása és átadhatósága – vélekedett interjúnkban az ECEC idei kitüntetettje.

Rozsnyai Gábor

 

Mirko Orešković az építőipari projekt menedzsment széles körben elismert szakértője. Az ő nevéhez fűződik a független felügyeleti rendszer és az építési napló horvátországi bevezetése. Egyetemi diplomáját építés-szervezés terén szerezte, a PhD fokozatot projekt menedzsment tanulmányaiért kapta. Több mint 60 tudományos és műszaki publikációt jegyez, szakmai szimpóziumok, konferenciák és konzultációk rendszeres résztvevője. Saját, GI Group nevű tanácsadó cégét vezeti, emellett számos horvát és nemzetközi mérnökszervezet munkáját segíti. Az alapítás óta részt vesz az ECEC munkájában, amelynek sokáig alelnöke, illetve elnöke volt. 

 

Engedje meg, hogy gratuláljunk a kitüntetéséhez!
Az ECEC-díj megtiszteltetés számomra, mint ahogy az is, hogy megszólalhatok a Mérnök Újságban. A Magyar Mérnöki Kamara már többször tett felém gesztusokat. Hogy csak egyet említsek: tiszteletbeli kamarai tag vagyok. Az erről szóló oklevél a mai napig kint van az irodám falán. Azt, hogy konkrétan mivel érdemeltem ki a díjat, az ECEC döntéshozóitól kellene megkérdeznie. (A hivatalos méltatás szerint Mirko Orešković hozzájárulása nélkül az ECEC ma nem lenne az a hangsúlyos és Európában megkerülhetetlenül fontos mérnöki szervezet, mint amivé az elmúlt bő egy évtizedben vált. A szerk.)

Melyek voltak az ECEC létrehozásának legfontosabb sarkkövei?
Ha a memóriám nem csal, az első lépést 1998-ban Drezdában, az Első Európai Mérnök Fórumon tettük meg, ahol számos európai szakembernek nyílt lehetősége arra, hogy tárgyaljon a szakma helyzetéről, a társadalmon belüli szerepünkről, illetve azokról a feltételekről, amelyek befolyásolják a mérnökök szakmai feladatainak ellátását. A következő lépés éppen Budapesten történt 2000-ben, a Második Európai Mérnök Fórumon, ahol felvetődött az Európai Mérnökök Tanácsának megalapításának szükségessége. Az ötletadó Karl Kling volt, nagyra becsült kollégám a Bajor Kamarától. A budapesti ülés végén abban egyeztünk meg, hogy az ötletet továbbvisszük Dubrovnikba. 2002-ben Horvátországban egy hosszú és fárasztó vita keretében már a létrehozásról beszélgettünk. A vita végén világossá vált, hogy adott körülmények között nem jöhet létre az Európai Kamara, ehhez ugyanis egy úgynevezett európai irányelvre lett volna szükség, aminek létrejöttét mi akkor irreálisnak gondoltunk. (Az európai irányelv – angolul directive – olyan uniós közösségi jogi aktus, amely az elérendő célok tekintetében kötelezi az érintett tagállamokat, de a cél megvalósításának konkrét formáját, a megfelelő eljárások és eszközök megválasztását, valamint a saját jogrendszerbe való beillesztését átengedi a tagállamoknak. Ezen utóbbiak kötelesek nemzeti jogalkotásuk útján az irányelvnek megfelelő nemzeti jogszabályokat megalkotni, mégpedig előírt határidőn belül. A szerk.)
Az Európai Mérnökök Tanácsa tehát soha nem jött létre.

Átmenetileg feladtuk az elképzelést, és úgy határoztunk, ehelyett létrehozzuk az Európai Mérnöki Kamarák Tanácsát (European Council of Engineers Chambers – ECEC). A tíz alapító ország egy évvel később, 2003-ban Bécsben, a Negyedik Fórumon írta alá a szükséges okmányokat. Karl Kling, az eredeti ötletgazda mélyen csalódott az események ilyen fordulata láttán, és kijelentette, hogy az ECEC munkájában nem kíván részt venni. Akkor ezt a döntését pótolhatatlan veszteségnek éreztem az ECEC jövője szempontjából, de valahogy túléltük.

Mit értek el eddig? Mennyire fontos szereplő az ECEC nemzetközi szinten?
Az EU-n belül az ECEC ma elismert és komoly partner az olyan kérdések tisztázásában, mint a magasan képzett szakemberek munkavállalási szabadsága. A közös cél az, hogy Európa nyitottá váljon a tudásátadás és a szakmai képességek transzfere előtt, érkezzen az bármely irányból, és tartson az Európai Unió bármelyik szegletébe. Azt akarjuk elérni, hogy Európa olyan egységes térré váljon, amelyben a mérnöki tudás bárhol és bármikor hozzáférhető.

Ezt ma egyfajta evidenciának tekintjük, nem?
Amikor elkezdtük a munkát, még nem ez volt a helyzet, de a munkát mégsem kezdhettük ezzel. Először arra törekedtünk, hogy megszüntessük az ECEC körüli tájékozatlanságot és pozícionáljuk a szervezetet. A célunk az volt, hogy a legjobb megoldásokat fejlesszük ki a tudásalapú társadalom és a szakmai felelősségvállalás terén. A kezdetektől arra törekedtünk, hogy sikeres együttműködést építsünk ki más európai mérnök szervezetekkel. Jó példa erre az Európai Mérnökök napja, amelyet az ECEC szervez brüsszeli uniós tisztviselőkkel. Az ECEC ma az EU partnere abban, hogy hozzájáruljon a tudás alapú Európa gazdasági, kulturális és szakmai fejlődéséhez.

Ha jól tudom az ECEC tagszervezeteinek 300 ezer tagja van, akik nyilván sokféle álláspontot, érdeket tartanak elsődlegesnek. Hogyan lehet ezt összehangolni? Melyek a legfontosabb közös célok, javaslatok?
Ön valószínűleg tudja, hogy jelenleg nem vagyok tagja ECEC menedzsmentjének, de mivel az alapítás óta részt veszek a munkában, feljogosítva érzem magam arra, hogy válaszoljak a kérdésre. Hosszú távú célokat követünk. Az első célunk az volt, hogy kiterjesszük a működésünket azon országokra, ahol létezik nemzeti kamara. Ezt megvalósítottuk. (Az ECEC alapító országai: Horvátország, Csehország, Németország, Olaszország, Magyarország, Montenegró, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Ausztria. Szerbia, Bulgária, Görögország, és Spanyolország később csatlakozott. A szerk.). Másik fontos célkitűzésünk az volt, hogy megértessük az Európai Bizottsággal, hogy mi is valójában a mérnökök szerepe a hétköznapi életben. Már elértünk valamit, de nincs okunk a teljes elégedettségre, ezen még dolgozunk. Az egyik legfontosabb célkitűzésünk az európai uniós irányelvekkel összhangban az, hogy pozitív irányba befolyásoljuk a mérnökök szabad munkavállalásának feltételeit Európa szerte. Úgy látom, a jelenlegi megoldások nem teljes értékűek – sem a mérnökök, sem a társadalom egésze felől vizsgálva.

Az európai mérnök kártya nem ezt a célt szolgálja?
Határozott meggyőződésem, hogy a kártya nem az a megoldás, amely a cél eléréséhez vezet bennünket. Szerintem ehelyett inkább az európai mérnökök szakértői listáját kell összeállítanunk. Azoknak, akik rákerülnének, szabad hozzáférést kellene adni valamennyi EU tagállamban a piacokhoz, anélkül, hogy további helyi feltételeket kellene teljesíteniük. Így válna valósággá a mérnöki tudás, tapasztalat és egyéb képességek mobilitása és átadhatósága. A mérnökök élethosszig tartó képzéséért is sokat tettünk. Abban bízom, hogy ECEC szinten megteremtünk egy sztenderdet, amit aztán át lehet ültetni a nemzeti gyakorlatba. El akarjuk érni, hogy közmegegyezés jöjjön létre mérnöki szolgáltatások valós értékéről. Tekintettel az Európán belüli gazdasági, társadalmi és történelmi különbségekre, ez a cél rendkívül bonyolult. Az én véleményem az, hogy az ECEC-nek további erőfeszítéseket kell tennie az ügy érdekében. Bátran és makacsul keressük a legjobb megoldást.

Mi az, amit az alapításkor célul tűztek ki, de nem sikerült elérni?
A mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének átalakításában nem tudtunk jelentős eredményt elérni. Van egy EU-irányelv, amely előírja, hogy a mérnöki szolgáltatásoknál a leggazdaságosabb áron alapuló versenynek kell döntenie. Ez azt jelenti, hogy a közbeszerzésekre jelentkező szolgáltatók értékelésének alapja a minőség és az ár. Ez nagyon fontos eredmény, de még sokat kell tenni annak érdekében, hogy megfelelő és hatékony eszközöket adjunk az egyes tenderek kiértékeléséhez. Olyanokat, amelyek a megbízó, a társadalom és a mérnökök számára egyaránt megfelelőek. Ez biztosíthatná a mérnökök közötti tisztességes versenyt nemzetközi és nemzeti szinten is. Ma nagyon messze vagyunk ettől az állapottól. Amit még a téma kapcsán fontosnak tartok elmondani: az ECEC sohasem volt elégedett az elért eredményekkel, s mindig arra törekszik, hogy a meglévő állapotot javítsuk.

Mondana erre egy példát?
Az ECEC aktívan részt vett a szabad munkavállalásért folytatott kampányban, figyelembe véve a nemzetközi szabályokat és sajátos helyi korlátozásokat. De maradt még feltörendő dió: a tárgyalások során az EU tisztviselői nagyon erősen védik a saját álláspontjukat, ami mögött sok esetben tudatlanság és a szakmáról szóló ismeretek hiánya áll. Ezt a rossz tapasztalatomat sajnos nem egy ízben erősítették meg.

Mi az, ami meglátása szerint jelenleg a legnagyobb gondot okozza ez európai mérnöktársadalomnak?
Az európai mérnökök még mindig a megrendelések szűkös voltától szenvednek, aminek egyik „eredménye”, hogy a nagy nemzetközi tanácsadó cégek a ma még zárt nemzeti mérnöki szolgáltatás piacokra is be akarnak lépni. A jelenlegi helyzet senkinek sem jó. Azt gondolom, hogy az ECEC-nek a tudása legjavával kell megteremtenie a nemzetközi és nemzeti cégek között együttműködés feltételeit. Ez hozná meg a legjobb eredményt az ügyfélnek, a szolgáltatónak és a társadalomnak is. Szerintem ez egy összeurópai elvárás. Másképpen fogalmazva: az európai mérnököknek tisztességes versenyben a minőséggel kell kitűnniük. Ez egyben a társadalmi haladás záloga. 

Mennyire erős a Horvát Mérnöki Kamara nemzetközi összehasonlításban?
Szerintem nem nagyon van értelme az összehasonlításnak, mert – és az az ECEC valamennyi tagszervezetére igaz – a nemzeti kamarákat a helyi jogszabályoknak és környezetnek megfelelően hozták létre, illetve működtetik. Ami a közös nevező: a kamarák feladata a mérnökök társadalmi helyzetének javítása, és a mérnökök szakmai méltóságának megvédése. Az ECEC feladata ezzel kapcsolatban az, hogy olyan európai szintű szabályokat és javaslatokat fogalmazzon meg, amelyeket aztán a nemzeti szintre adaptálhatóak. 

És mi a helyzet a horvát mérnöki honoráriumokkal?
Természetesen nem vagyok elégedett. Horvátország korábban létezett egy meghatározott minimum szint a mérnöki szolgáltatásokra, de köszönhetően a minimum tarifákat övező általános félreértésnek, illetve annak, hogy ennek a deklarált alsó szintnek kétségbeejtően rossz hatása volt a közbeszerzésekre, végül úgy döntöttek, hogy korlátozzák az alkalmazását. A közszféra összekötötte a „legalacsonyabb ár modellt” a kisebb felelősségvállalással, ahelyett, hogy a leggazdaságosabb megoldást keresnék. Sok mérnök ezt a szabályozást okolta a tenderek elvesztéséért. Remélem, az új uniós közbeszerzési irányelv alkalmazásával ez utóbbi jóval nagyobb szerepet kap majd, de a mérnököknek és a megrendelőknek azt kell megérteni és elfogadni, hogy a tisztességes verseny az egyetlen lehetőség a szakma fejlesztésére és javítására. Hogy ez mikor valósul meg? Nem tudom.

Mit vár a budapesti ECEC tanácskozástól?
Először is azt, hogy találkozhassak a barátaimmal, mérnök kollégáimmal szerte Európából. Legalább ennyire fontos, hogy véleményt cserélhessünk az európai mérnökök számára fontos ügyekről: a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről, a nemzetközi és hazai cégek részvételéről a közbeszerzési eljárásokban és az élethosszig tartó tanulásról. Hadd üzenjek még valamit a magyar mérnök barátaimnak! Az ECEC és a nemzeti kamarák legfontosabb feladata, hogy elmondják a tagjaiknak: Európa összes mérnökének küzdenie kell a mérnöki szolgáltatások jobb elismerésért és a fair versenyért. Ez azt jelenti, hogy kifogások nélkül követnünk kell azokat a közösen elfogadott szabályokat.