nov.
14

Web-lapajánló: Tolna megyei ipari és műszaki megoldások

A papír alapon ezerkétszáz példányban 2015. közepén megjelent, kereskedelmi forgalomba nem került KINCSES TOLNA MEGYE – Tolna megyei értéktár jegyzéke c. könyv bemutatása helyett, e kiadvány internetes honlapjára (http://www.kincsestolnamegye.hu/), a Tolna megyében nyilvántartott értékek interaktív adatbázisára szeretném irányítani a figyelmet.

„Tolna megye Magyarország azon része, ahová jó érzés megérkezni, ahol jó élni. Részben igazság, részben célkitűzés ez. Igazság, hiszen a dél-dunántúli táj megannyi szépségét, romantikáját és értékeit fedezhetjük fel itt. De célkitűzés is, hiszen a jó adottságok és a tehetség önmagukban véve nem elegendőek. Számunkra fontos, hogy a nemzetállam fennállásával egyidős megyerendszer minden hasznos örökségét megőrizzük. Tolna megye kincsei: gazdag vizeink és erdőink, ezek növény- és állatvilága, kiváló borvidékeink, emberi munkánk kiemelkedő eredményei, műemlékeinket magába foglaló épített környezetünk, hírneves népművészetünk, történelmi és irodalmi múltunk, élő hagyományaink és az ezekből is táplálkozó kulturális sikerek, valamint vendégszeretetünk a megyei identitástudat sarokköveit jelentik; nem csupán mindennapi életünk gyönyörű díszletei, hanem tovább építhető és gyarapítható értékek is egyben. Meglévő értékeinknek a számbavételére, a minősítésére, a megyei polgárok figyelmébe ajánlására és főleg közös erővel való őrzésére, ápolására és továbbadására kiváló lehetőséget kínál az úgynevezett hungarikum-törvény, amely települési és megyei bizottságokra bízza az előzőek szerinti tevékenységet. A megyék közül Tolna megye volt az első, amely e bizottságot létrehozta, napjainkig pedig a megye harminc települése döntött az értéktári munka megkezdéséről. Helyi határozataikra, valamint a már létező országos minősítésekre alapozva a Tolna Megyei Értéktár Bizottság közel negyedezernyi értéket emelt megyei rangra. Honlapunkon Önök ezeket ismerhetik meg. A máshol élőknek azt kívánom, hogy ez által Tolna megye örömmel való felfedezésében legyen részük, és ha még nem tették, mihamarabb látogassanak el hozzánk. Megyénk polgárainak pedig azt, hogy ennek révén is erősödhessen a szűkebb hazájuk iránti szeretetük és büszkeségük.” – olvasható Fehérvári Tamás, a Tolna Megyei Közgyűlés elnökének köszöntőjében.

Amíg a nyomdai úton előállított könyvek minden esetben a kéziratok és a fotók nyomdába adási időpontját rögzítik, addig a Tolna megyében nyilvántartott értékek interaktív adatbázisának internetes honlapját felkeresve a változásokat is követni tudjuk. A jelzett honlapon esetenként több fotó és egyéb plusz információk, pld. térkép pozíció, események, honlapcím, csatolt tartalmak is elérhetők, leszámítva persze azt az élményt, ami egy díszes kiadvány kézhezvételéből fakad. A többlethez tartozik még az is, hogy az öt kötetes kiadvány a földrajzi részegységekre bontottan  mutatja be a kincseket, a jelzett Web-lap segítségével az Ipari és műszaki megoldások keresési kategóriát (http://www.kincsestolnamegye.hu/values?c=5) választva az ipari termelés – beleértve a kézműipart, kézművességet is – szellemi termékeit és tárgyi javait, különösen az egyes technológiák, technikák, berendezés-, gép- és műszergyártás, műszaki eszközökkel végzett személy- és áruszállítás alábbi megyei értékeit ismerhetjük meg:
Bátai faszéngázos szivattyútelep

A Sárköz belvizeinek elvezetésére a Sárvíz torkolatánál 1879-ben háromnyílású zsilipet készítettek, ami azonban a felgyülemlett belvizet gravitációsan nem tudta elvezetni. Ezért 1896-ban szivattyúházat építettek, három, egyenként 1,5 m3/sec teljesítményű, Schlich-Nicholson gyártmányú, vízszintes tengelyű centrifugál szivattyút állítottak be, melyeket a Röck Gépgyárban készített gőzgépek hajtottak. A teljesítmény kihasználására kiépítették a belvízcsatorna hálózatot. A hosszú évtizedek alatt a gőzgépek elöregedtek, hosszas előkészítés után új gépeket helyeztek üzembe 1942-1944 között. A Láng Gépgyárban készült fordított égésű, sík rostélyos, egyenként 7200 kcal/m3/óra hőtermelő képességű fagázgenerátor, hozzá tartozó nedves és száraz gáztisztítókkal, kézi hajtású gázszállító ventilátorral a fűtőházban látható. Szükség esetén ma is munkára foghatók a gépek, berendezések.

Fácánkerti szeszgyár
A Szeszgyár épületcsoportja a falu legkülső házaitól mintegy fél kilométerre helyezkedik el. Középen található maga a háromszintes gyárépület, amelyet a Kunffy család építtetett. A 19. század végére elkészült objektumot jellegzetes „milleneumi” stílusban emelték. A tágabb épületegyüttes csarnokokat, raktárakat és irodatömböt is magában foglal. Az ipari célú gyárépületet szokatlanul sok boltívvel és tégladíszítésekkel tették gazdag külsejűvé. A mellette magasodó negyvenöt méteres kémény látványos kiegészítője az egész térhatásnak. A majdnem ezer négyzetméteres pince öntöttvas-oszlopos. Az ingatlan része az úgy nevezett „kiskastély” is, azaz a volt gyárigazgató tekintélyes alapterületű, polgári stílusú, négyszobás egykori háza. A két épületet parkosított kertrész kapcsolja egybe, amelynek területén tómeder is található. A komplexum megyei ipartörténeti jelentőségű.

Borjádi sörét-torony
A borjádi sörétgyár a megye legrangosabb ipari műemléke. Az egykor impozáns épületet Pichler Gusztáv építtette és üzemeltette saját birtokán. Ő felismerte a lehetőséget, hogy az iparnak és a vadászatnak nagy mennyiségű sörétre van szüksége, amit csak nehezen lehetett külföldről beszerezni. A gondolat 1936-ban született meg, majd 1938 nyarán megkezdődött a gyártás, amely 1948-ig tartott. A jelenleg magántulajdonú torony a renoválása után kilátónak is alkalmas. A tulajdonos megkezdte a terület rehabilitációját, az elbontott és széthordott melléképületek pótlását. A 18 méter magas torony 4,5-ször 4,5 méteres alapon nyugszik. Egy földszinti részből és további öt emeletből áll. A torony üzemi tere a domb belsejében egy föld alatti kürtőben tovább folytatódik. A torony és a kürtő együttes magasságmérete 51,3 méter. A kürtő alatt lévő 33,5 méter mélységű kútban a vízoszlop állandó magassága 11 méter volt.

Rittinger-féle tutyiműhely (Tamási, Szabadság utca 29.)
2012-ben visszakerült a városba az addig az óbudai Goldberger Textilipari Gyűjteményben megőrzött, az egyik legtovább működő hazai textilmanufaktúra. A tutyi gyapjúból két tűvel kötött, kérgetlen papucsféle. Van vidék, ahol pacskernak hívják, van, ahol mamusznak nevezik. Az 1920-as évektől az 1991-ig Tamásiban működött a híres Rittinger-féle tutyiműhely. 2012-ben visszakerült a városba az addig az óbudai Goldberger Textilipari Gyűjteményben megőrzött, az egyik legtovább működő hazai textilmanufaktúra. Innentől a gépeket, valamint a gyártás folyamatát bemutató makettet, és a tutyikból álló válogatást a tervek szerint a tamási helytörténeti gyűjtemény részeként állítják ki. A családi vállalkozás a 19. századra nyúlik vissza, Rittinger János 1868-ban az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregében kezdte harisnyakötőként, később lett önálló iparos mester. A népszerű lábbelit a Felvidéktől Horvátországig keresték. A jellemzően sváb lábbelihez használt posztót szintén a tamási műhelyben állították elő.

Cserénygáti vízimalom (Tamási - Cseréngát puszta)
A város szélén, a központtól mintegy két kilométerre déli irányban szabadon áll az 1912-es esztendő óta a Cseringát patak mellett egy ligetes területen. A jelenlegi malom helyén Kovács Imre fabódés vízimalma már az 1800-as évek végén állt. A helyére épült nyeregtetős épület alaprajza téglalap. Kétszintesre emelték, az egyik oldalához félnyeregtetős melléképületet is húztak. A főépület homlokzatait téglából falazott párkányok és tégla keretelésű, szegmentíves ablakok és ajtók törik meg. Mindkét épületben gerendás famennyezet található. Ha szükséges volt, gépi meghajtásal is tudták üzemeltetni, a melléképületben állt a gépterem. Alapvetően azonban vízimalomként funkcionált. A vízierő négy hengerszéket, egy darálót és egy koptatót tudott működtetni. Berendezését 1952-ben elszállították a helyszínről. Az objektum ipartörténeti műemléki védettséget élvez. Megérdemelné megmentését.

Bogyiszlói Szent László-híd
A híd Szent László király, Szekszárd város védőszentjének nevét viseli. Szekszárdtól északkeletre köti össze a Dunántúlt az Alfölddel. A köznyelv hívja szekszárdi hídnak is. A híd valójában a 1498,80 folyamkilométernél, Bogyiszló térségében található. A hídnyílás magassága 9,5 méter, a hajózható hídnyílás szélessége 100 méter. 2003. július 4-én adták át. Több mint hetven év elteltével épült először a fővároson kívüliként. A hossza 920 méter, ezzel átadásakor Magyarország leghosszabb közúti hídja lett. Rajta vezet át az M9-es autóút, amely a 6-os főutat, valamint az M6-os autópályát köti össze az 51-es főúttal. Az építés során külön figyelmet kellett fordítani a természetvédelmi tényezőre, mivel a kivitelezés a Gemenci Tájvédelmi Körzet peremén zajlott. Az érintett terület állatainak védelmére számos vad- és hüllőátjárót alakítottak ki. A híd 2004-ben megkapta az Építőipari Nívódíjat.

Sió-torkolati árvízkapu (Bogyiszló)
2014-ben már negyvenéves lett a Sió-torkolati mű, amelyhez a legközelebbi település Bogyiszló. Az 1956-os jeges árvíz után határozták el a megépítését. A cél főleg az volt, hogy a műtárgy zárja ki a dunai jeges árvizeket a Sióról, biztosítson legalább Sióagárdig állandó hajózhatóságot, és akár öntözést lehetővé tevő víztározási lehetőséget teremtsen. A kivitelezésre 1968 és 1974 között került sor. A kapu három kilométerre épült a dunai torkolattól. A létesítmény 124 méter hosszú, képes 1500 tonnás uszályok átzsilipelésére. A megvalósítás nyomán nem teljesedett be minden elvárás. A természetvédelem és ökológiai szempont felértékelődése azonban új szerepet kölcsönzött a műnek. Duzzasztással lehetőséget nyújt a holtágak vízpótlására. Rövidebb dunai árvíz esetén a magas vízszint kizárásával a Duna–Dráva Nemzeti Park területén árvízkor is biztosíthatók a vadak életfeltételei.

Selyemgyár és ipartörténeti gyűjtemény (Tolna, Selyemgyár utca)
Bezerédj Pál kezdeményezésére 1898-ban fogtak a Tolnai Selyemfonógyár építéséhez. A magyar állam tulajdonában álló gyárban az üzemszerű termelés 1900-ban indult. A selyemfonal gyártását százhúsz fonóegységgel kezdték, napi ötven kilogramm selyemfonalat készítettek. Az alapanyagot saját magyar selyemgubó adta, hiszen a Bezerédj család a selyemhernyó-tenyésztés hazájává tette Tolna megyét. Az I. világháború után a gyár részvénytársasági formába került. 1940-ben hadiüzemmé nyilvánították ejtőernyő-selyemhez szükséges cérna készítése céljára. 1945-öt követően a Magyar Selyemipar Vállalat keretében elveszítette önállóságát. Az 1970-es évekre a selyemtermelés lassan lecsökkent, majd teljesen megszűnt. Mára új textilipari arculat alakult ki. A gyár területén található az ipartörténeti értékeket őrző „Emlékszoba”. A selyemgyár múltját áttekintő kiállítást 1975-ben avatták fel.

Selyemgubóraktár (Tolna, Alkotmány utca)
A tolnai Selyemgubóraktár a 2009-es esztendőben került fel az ipari műemlékek jegyzékére, és kapta meg méltó helyét a magyar ipartörténeti köztudatban. Annak idején az évről-évre egyre gyarapodó gubótermés tette szükségessé a gyárak mellett gubóraktárak építését is. A történelmi Magyarország területén tizennyolc épült, köztük a tolnai is. A raktárak funkciója nem pusztán a tárolás volt. A beváltó helyekről a raktárakba szállították a gubót, és itt az úgynevezett fojtóval elpusztították a benne élő bábot, hogy az ne tudjon átalakulni lepkévé, amely átfúrhatta volna a gubó falát, alkalmatlanná téve azt a fonásra. Míg az elsőként épített raktárakban a fojtás forró gőzzel történt, Bezerédj Pál már a legkorszerűbb berendezéseket vette meg, amelyek forró levegővel működtek. Tolna védett ipari létesítménye ugyanakkor építészeti megoldásaival és igényességével is figyelemre méltó e raktárak sorában.

Dunaföldvári Beszédes József híd
1928–1930 között épült. Tervezője Kossalka János műegyetemi tanár volt. A hidat 1930 novemberében adták át a forgalomnak. Kezdetben csak közúti célokat szolgált. Amikor azonban elkészült a Dunaföldvár és Solt közötti vasúti szakasz, az acélrácsos hídra annak vágányát is rávezették. Pont 14 évvel az avatása után a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta. Újjáépítették, majd az 1980-as években kisebb felújításokat végeztek rajta. Az évezredünk kezdetén zajló teljes felújítása során szüntették meg rajta a vasúti közlekedést, ekkor a síneket felszedték, és a teljes hídpálya aszfaltburkolatot kapott. Az újjáépítés közben másfél ezer tonna acélelem került a szerkezetbe. A híd a nevét arról a Beszédes Józsefről kapta, aki a reformkori vízszabályozásokat irányító mérnökként lett híres. Dunaföldváron halt meg, és a város temetőjében nyugszik.

Bonyhádi zománcáru és zománcedény (Kiemelkedő Nemzeti Érték)
Bonyhád nemzetközi hírű üzemét 1909-ben alapították és jegyezték be. Nemzetközi hírnevét a zománctábla-gyártással szerezte meg, ennek is köszönhette 1926-ban a kiállítási aranyérmet.
1934-ben már külföldi leányvállalatot alapított. Az 1956-os forradalmat követően a hazai zománcedénygyártás Bonyhádra koncentrálódik. 1981-ben a Bonyhádi Zománcáru Gyár önálló lesz. A nemzetközi licenc szerződés nyomán megkezdődik a teflon bevonatú edények gyártása is. A rendszerváltás évére az üzem megötszörözi külföldi kivitelét. Termékei 1999-től viselhetik a Minősített Kiváló Termék védjegyet. Ebben az évben elnyerik a Magyar Termék Pályázat nagydíját is. Az elkövetkező három esztendőben újabb és újabb termékcsaládokkal ezt a sikert évente megismétlik. Az üzemből kikerülő zománctáblák az egész országban láthatók, a zománcedényeket szinte minden család használja.

M6-os autópálya alagútláncolata (Bátaszék)
Az M6-os autópálya Pécsig vezető szakaszának 2010 márciusában történt átadása nyomán Bátaszék bekerült a legkorszerűbb közúti rendszerbe. A város alatti szakasznak országos hírét a hazánkban egyedül itt létező autópálya-alagutak láncolata adja. Az út ezen a részen négy alagútpárral (Bátaszék alagút, Geresd alagút, Baranya alagút, Véménd alagút) épült meg. Az alagutak sora a Baranya megye felől érkező számára mintegy Tolna megye déli közúti kapuját testesíti meg. Az elnevezések is mutatják, hogy az erre közlekedő itt halad a két megye határán. Az építés során nagy sajtóvisszhangot kapó problémák is adódtak, de ma már az elkészült alagutak színvonala eltereli a múltról a figyelmet. A négy alagút öt kilométeren belül halad együttesen három kilométer hosszúságban, azaz a köztes távolságaik rövidek. Két helyen több száz méteres völgyhíd ékelődik közbe.

Türr István-híd (Bátaszék)
Lévén, hogy Pörböly korábban nem volt önálló község, s a közút Alsónyéket is csak a határában érintve fut be a híd felől Bátaszékre, ezt a dunai átkelőhelyet a köztudat Baja és Bátaszék közötti hídként tartja számon. Valójában a tolnai oldal hídfője is Bács-Kiskun megyébe esik, mivel a megyehatárt a folyam szabályozás előtti medervonala adta. A híd 1906 és 1908 között épült, átadásakor Budapesttől délre ez volt az egyetlen magyar vasúti híd, s amióta a dunaföldvári híd vasúti szerepe másfél évtizede megszűnt, ez újra igaz. 1944-ben elpusztították, újjáépítését követően 1950-ben adták át újra. A gépkocsik számára sokáig a vonatjáratok közti időszakban nyílt váltott irányban áthaladási lehetőség, 1989-ben azután a jelentős gépkocsiforgalom hatására bővítették, mindkét szélére konzolos oldalpályák épültek. Ezzel a vasúti és a közúti közlekedés szétválva egyidejűleg párhuzamosan haladhat.

Paksi Atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpont és Atomenergetikai Múzeum
Az atomerőmű látogatóközpontja 1995-ben kezdte meg működését.

Paksi Atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpont
Az atomerőmű látogatóközpontja 1995-ben kezdte meg működését. Az épületben lévő, ember- és természetközpontú, díjmentesen látogatható kiállítás az atomenergiát kívánja elhelyezni a hétköznapok világába. Közben a látogató is „aktivizálódik”: lehívja az őt érdeklő képes információkat a számítógépek képernyőjére, hozzájuthat a világ bármelyik atomerőművének legfontosabb adataihoz. Megtudhatja az atomerőmű pillanatnyi teljesítményét, a ködkamránál bepillanthat a mikrovilág rejtelmeibe. Közben tájékozódhat a világ energiahelyzetéről, a nukleáris energetikai beruházásokról, az üzemidő-hosszabbítás fontosságáról. A 16. életévüket betöltött, csoportosan érkező látogatók beléphetnek az atomerőmű üzemi területére és az e célra épített üvegezett folyosókról megtekinthetik a működő atomreaktorokat, de akár a vezénylőt is. További információk a látogatással kapcsolatban: http://www.atomeromu.hu/hu/Latogatoknak/Lapok/default.aspx

Atomenergetikai Múzeum
Az ingyenesen látogatható létesítmény 2012-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A múzeum 2000 négyzetméteres kiállítóterében a látogatók testközelből is megismerkedhetnek számos, az atomerőműben rendszeresített berendezéssel, kipróbálhatják például, hogy hogyan működik a sugárkapu vagy a dózismérő. A kiállítótér négy tematikus egységre tagolódik. A baloldalon két vitrinsor segítségével ismerkedhet meg a látogató az erőmű történetéhez kapcsolódó tárgyakkal, kitüntetésekkel, valamint az erőmű területén használt műszerekkel. A jobb oldali rész a nagyberendezések területe. Külön teremben láthatóak a szolgáltató eszközök, illetve az a szimulációs számítógép, amelyet a blokkügyeletesek, operátorok, üzemeltető személyzet képzésére használtak. További információk a múzeumlátogatással kapcsolatban: http://www.atomeromu.hu/hu/Latogatoknak/Lapok/default.aspx

Magyar atomenergetikai szaktudás
A Paksi Atomerőműben a technológia mellett az oktatás is folyamatosan fejlődik. Mára már sok tekintetben a világon is egyedülálló oktatási létesítményekkel és képzési programokkal rendelkezik hazánk egyetlen atomerőműve, amely saját oktatási szervezetet és infrastruktúrát tart fenn.

A Karbantartó Gyakorló Központ falai között atomerőművi főberendezések - reaktor, gőzfejlesztő- találhatók, amely az egész világon egyedülálló. Az elméleti oktatás a XXI. századi igényeket is kielégítő tantermekben, a gyakorlati pedig a valós munkakörülményeket visszaidéző műhelyekben zajlik. A kezdetektől végzett tudatos és folyamatos fejlesztés eredményeképpen az atomerőmű oktatási rendszere ma minden igényt kielégítő létesítményekkel rendelkezik, emellett a speciális atomerőműves tudást igénylő munkakörben dolgozók számára komplett képzési programok és oktatási anyagok állnak rendelkezésre. Az atomerőmű a jövőre is gondol, legfontosabb iskolai kapcsolata a paksi Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumhoz (ESZI) fűződik, ahonnan évről évre sok diák érkezik gyakorlatra. Az egyetemi kapcsolatok szerteágazóak, szinte valamennyi műszaki egyetemmel van együttműködési megállapodása az erőműnek. A Paksi Atomerőmű hatékony működésének és biztonságának záloga a felkészült dolgozói gárda.

Ajánlotta: Sipos László József, a TMMK alelnöke